Ti randin hogy szoktátok megmondani a másiknak ha nem jön be? Mikor (elején, végén, közbe), mennyire kíméletesen, mi a másik reakciója?

Én az esetek többségében járok úgy, hogy mást "kapok" élőben, mint a fotón. Vagy a fotón nem látszik, hogy rohad a foga, vagy szemölcsös, vagy valami más undorító dolog. A személyiség is olyan, hogy a neten mindenki összeszedettebb. Élőben a testbeszéd, a mimika sokkal többet elárul, és nekem ezek nagyon fontosak. Ez az, mi többnyire buktatója. De én sose mondom meg élőben nekik, mindig várok. Érzékeltetem, hogy nem annyira ok a dolog, és ha azok után is keres, akkor megmondom neki, de élőben nem, mert az nagyon kellemetlen, ráadásul ki vagyok én ahhoz, hogy őt leszóljam.

Utolsó vagyok. Még annyit ehhez, mielőtt én lennék a köcsög, hogy nem mondom meg a szemébe, hogy eleinte megmondtam, és akkor többnyire elkezdték a rimánkodást, meg a miérteket keresni, sőt, volt olyan is, hogy menjek anyámba. Nem hiányzik ez nekem...

A neten való ismerkedés nem a legjobb dolog. Sokkal jobb, ha élőben ismersz meg valakit mondjuk egy társaságban. Igen ehhez szocializálódni kell, hát ez van. De ott legalább tudod, hogy milyen, nem csak egy képről, hallod a hangját, ismered a mozdulatait, a tekintetét, látod a reakcióit. Eleve a randis ismerkedést nem szeretem. Igen volt olyan tapasztalatom, és elég volt, én jó élményeket akarok, rendesen megismerni valakit, és beleszeretni, nem netezni aztán összeszerencsétlenkedni egy randit, ami után én nem akarok majd vele többet találkozni. Ez a véleményem. DE: Mondd hogy jól érezted magad, ha azt mondja, hogy ő is, és belemegy több randiba, akkor már nyert ügyed van részben, ha jól alakulnak a dolgok, akkor szépen megy majd magától, ha nem akkor pech. Én a helyedben feladnám a netes ismerkedést.