Lányok nektek melyik a fontosabb? A jó külső vagy inkább az alfahím-tulajdonságok?

Igazából egyik sem. Nekem nem kell, hogy a párom top modell alkat legyen, de az sem, hogy lekezelő, bunkó, beszólogatós, mindent kritizálós legyen, mert hogy sok alfahím sajnos ilyen.

Legyen megáldva átlagos, számomra ideális külsővel, álljon ki az igazáért, legyen határozott, magabiztos fellépésű, hogy biztonságban érezzem magamat mellette, ugyanakkor legyen kedves, megértő, szerető...

Ha megfog az egyéniségével akkor tökmindegy.

A mostani barátomba is csak 3 hónapnyi dumálás után szerettem bele.

Végre egy férfi ,aki szeret kirándulni, nem nyafog a külseje miatt, nem röhög ki, ha én rákezdek a tündérimádatomra, és mellesleg még esze is van. Főnyeremény!

Ego duma következik, de remelem segit a valaszom.

En mindkettönek megtestesitöje voltam (a kedvesseg reszevel nem ertek egyet, mert akik fontosak szamomra, azokert mindent megteszek!)

Az utobbi evekben sajnos egyre kevesebb idöm maradt a sportra. Persze az arcvonasok, tartas, alkat megmaradt, de puhabb lettem. Ahol egyszer kockas has volt, ott most egy puha parnacska van (azert nem vagyok köver, olyan 5-10 kilo felesleg lehet rajtam). Egyszer szögletes, eres bicepszem meg ugy döntött, jobb az aramvonalas forma. (Azert meg mindig be tudom zuzni annak a kepet, aki most ezen röhög ;)

Viszont az alfahim statusz megmaradt. Amit mondok, az törtenik. Ha valaki meg akar szolalni, az elöször megbizonyosodik arrol, hogy befejeztem e mondanivalomat es meg a sz@r poenjaimon is röhög mindenki. Fogalmam sincs miert, soha senkit nem felemlitettem meg, es szandekosan sem alaztam senkit (közeli baratokat meg nem szandekosan sem!). De valamiert kedvelik a tarsasagomat, elnezik bunkosagaimat es tudjak, hogy ha valamit elhataroztam, az igy is lesz. Es ha meg sem, biztosak benne, hogy eleve nem gondoltam komolyan...

Ami a lanyokat illeti: Csodasabb baratnöm van, mint valaha (egy eve - szoval a mar mackosabb stadiumomban jöttünk össze). Ö az egyedüli, aki vissza tud szolni es öszerinte is en vagyok az az ember, aki meg tudja neki adni rendesen az ivet (minden ertelemben). Persze most sem tartom magam csunyanak, de arnyeka vagyok regi önmagamnak. Megis ugy veszem eszre, ez nem zavarja annyira a csajokat, mint engem. Külsöre szerencsesebb allapotban levö, de szemelyisegre visszafogottabb ismeröseim helyzete viszont nem nagyon valtozott.

Fazit: Sportolj, mert az egeszseges es jol erzed magad a börödben (ami önbizalmat ad), de ne attol vard a sikert a csajoknal!

Nézd az alfahím az csak nagyon primitív körökben egyenlő a beszólogatós, okoskodós, egyszóval F*SZFEJ magatartással.

Értelmesebb körökben a társaság középpontja az, aki tájékozott, minden témához hozzá tud szólni, és az esetek többségében neki van igaza, de persze nem kioktat. Minden problémára van egy ötlete, és jó humorérzéke van, amivel minden résztvevőt megérint. Kell még mindehhez egy stílus ami valamennyire egyedi, hogy kiemelje őt a többi okos ember közül. Illetve némi sármosság, jó test stb, mert hát akire a nők jó szemmel néznek, az könnyebben válik társaság középpontjává, persze az az igazság ez valahol ördögi kör.

Sajnos ahol az ész elfogy, ott az aggresszió marad, így az ilyen társaságokban általában az olyan p.csarcok győznek mint a haverod. Most mondanám, hogy ha egyszer behúznál neki egyet, onnantól te lennél a király, de ez nem teljesen így van, mert az ilyen bunkó emberek ált. aljasok is és aljas módon vágna vissza, mondjuk a hátad mögött...

De. Fel a fejjel, mindig lesznek lányok, még a fullos bigék között is, akik a visszahúzodóbb csávókra buknak, ez biológia amúgy.