Fiúk ti hány próbálkozás után mondtok le véglek a kiszemelt nőről?

bocs de a valóság nem ezt tükrözi. Sok barátomat látom hogy küzdenek egy csajért (sok esetben a csaj mondja hogy bejön neki a pasi) de hónapokig nem történik semmi, még egy csók se.

A másik a rosszabb eset, amikor egy szűzqurva kelletti magát egy buliban mindenkinek, de sem járni sem dugni nem akar soha senkivel.

Szerintem itt a tudatosság a kérdés: Az aki direkt kelleti magát és játssza az elérhetetlent, az szerintem szánalmas. A barátnőid meg úgy tűnik ebbe a kategóriába tartoznak.

Az persze tényleg előfordulhat, hogy első alkalommal mondjuk amikor elhívta a lányt, akkor a lánynak nem tetszett ezért elutasította, majd később meglátott benne valamit, ami miatt utóbb mégis igen lett a vége. Én is voltam úgy egy sráccal, hogy kb. 1 évig intenzíven tette nekem a szépet, én többször is jeleztem, hogy nem az esetem, majd végül mégis bejött a taktikája és a lassú víz partot mos elven sikerült elérnie, hogy beleszeressek. Szóval előfordulhat, hogy szimplán csak több idő kell, jobban megismerni a másikat, meglátni benne valamit, stb. Ez simán rendben van. De aki tudatosan megjátssza magát, az csak egy buta liba.

Némi logikai bukfencet vélek felfedezni, de nyugodtan javítsatok ki, ha tévedek.

Kedves LadyLee, Te az egy év alatt szerintem többször elutasítottad a srácot, mint a kérdésben említett hölgyemények, akik kétszer.

Abban 100%-ig egyetértek Veled, hogy sok olyan nő van, aki megjátssza magát, adja az elérhetetlent, ezzel palástolva belső ürességét. Férfi létemre viszont azt mondom, van igazság a dologban, hogy elsőre ne add magad (nyilván az a srác is úgy vélte, aki egy évig ostromolt) - a nők tudat alatt tesztelik a férfi tartását, hogy mennyire "tökös", mert töketlen hapsival nem igazán járnátok. Nekem az jött le a kérdésből, hogy nem bunkó módon zavarják el a faszikat. Aki engem bunkó módon elküld, arra nagy ívben teszek, hiszen eleve nem megyek oda senkihez remegve, hogy "Szia... izé... nagyon szép vagy... és... nagyon szeretlek...", sem úgy, hogy bunkó módon megkérdezem, "Mennyi a tarifa, nyuszi?". Szerintem ebben az esetben széles a skála - ki így gondolkodik, ki úgy. A baj azzal van, aki csakazértis elérhetetlennek akar tűnni, és húzza a faszi agyát, hátha attól értékesebbnek tűnik.

Attól is függ az egész, mit nevezünk próbálkozásnak. Teszem azt, az ex először bunkó állatnak tartott. Aztán, úgy kb. 2-3 hónappal később dumáltunk egyet - egy jó hosszút - a szórakozóhelyen, majd átmentünk egy másikba, ahol inkább mással táncolt, de nem vettem túlságosan zokon, én is jól elvoltam :). Ezután írtam neki facebook-on, majd a következő személyes találkozás alkalmával kijelentette, neki a férfi harminc fölött kezdődik. Finoman megmosolyogtam. Az este az ágyamban kötöttünk ki, heves csókolózással kísérve, pedig a leírtak alapján kitűnik, hogy kétszer is elutasított, legalábbis nem adta alám a lovat, finoman szólva. Én tehát azt mondom, hogy ebben az esetben nagyon nem érdemes általánosítani, hiszen ahány ember és élethelyzet, annyiféle lehet az "elutasítás" is.