Ki lehet ebből valaha is lábalni? Vagy ez ez örök valóság?

Meg kisebb korunkban senki sem gondolta, hogy ilyen hatalmas ereje van a szerelmenek. Addig meg nem tapataljuk nem hisszuk, s csak tulzasnak erzezzuk nahany ember "vallomasat", de amint mi is belecsoppenunk radobbenunk, hogy nagyon is nagy erovel rendelkezik a szerelem. Olyakor a mennyekbe emel, de surun a melysegbe sullyedunk. Eletunk ertelmetlenne valik, s mar semmi sem erdekel minket. S ha a fel csak egy halvany mosolyt ejt, mar ujra felkelti a remenyt, s radobbenunk, hogy semmit sem jelentunk Neki...s ujbol a melybe sullyedunk...