Hogyan ismerkednétek egy olyan sráccal, aki más városban él, és egy közös haverotok van?

Ide jössz. Vadidegen embereknek felteszel egy kérdést. A vadidegen emberek – akik számára te is vadidegen ember vagy – válaszolnak rá. Esetleg még valami párbeszédféle is kialakul. Teszed ezt minden félelem, rágódás nélkül.

Pedig ennyire egyszerű kapcsolatokat teremteni. Lehet nem leszel szimpatikus neki. Majd kiderül. De ettől nem kell tartanod attól, hogy megszólítsd, hiszen ez akkor is így van, ha megszólítod, ha nem. Ha szimpatikus vagy neki, akkor melyik jobb? A remény, vagy a tényleges szimpátia? Ha nem vagy szimpatikus neki, akkor melyik jobb? A hiú ábránd, vagy a tudat, hogy valaki más vár rád?

Nem szabad túlkomplikálni a dolgot.

Nyugodtan írj a blogjába, ez jó ötletnek tűnik, hiszen a blog publikus „termék”. Akár véletlenül is odakerülhettél. De nem is kell titkolnod, hogy mi vezetett oda, simán leírhatod azt, amit itt. Pl.:

„Szia! Nemrég akadtam a blogodra. Tetszik. X.Y. régi haverom. Láttam, hogy írogat neked, így kíváncsiságból megnéztem ki vagy, így akadtam a blogodra. Felkeltette az érdeklődésemet, mert úgy látszik hasonló a zenei ízlésünk.”

Ennyi. Esetleg egy gondolatot, kérdést még hozzá lehet biggyeszteni az adott blogbejegyzéséhez kapcsolódóan.

De lehet, hogy nem veszi elsőre észre, viszont innentől nyugodtan írogathatsz neki. Ha kérdezné, hogy ki vagy, hivatkozhatsz az első hozzászólásodra.

Facebookon ismerősnek ne vedd fel, hiszen nem vagytok ismerősök. Bár ez is sülhet el jól, de kicsit valóban furcsább. Bár ha a fenti történetet elmeséled, akkor bizonyára eltűnik ez a furcsaság.

Nem kell kapkodnod sem. Próbáld meg úgy kezelni elsőre őt, mint bárki mást. Kb. mintha a legjobb barátnőd barátnőjénél találtál volna valami közös pontot, amiért úgy érzed, nem lenne rossz felvenni vele a kapcsolatot.

A többi majd valószínűleg kialakul. (Bár annyit hozzáteszek, hogy a távkapcsolatok ritkán működnek jól.)