Miért nem tudok szerelmes lenni?

Eddig még egyszersem voltam szerelmes. Egyszer-kétszer megtetszett egy fiú, de amint komolyabbra fordult a helyzet, elkezdtem benne keresni a hibákat. Akaratlanul. És természetesen mindig találtam valamit. (Mivel senkisem tökéletes, ahogy én sem.. plusz én önbizalomhiányban is szenvedek.)

Viszont kb. egy hónapja jött egy fiú, akiről azt hittem változtatni tud ezen az "átkon". Az első napokban nagyon jó volt vele. Ráadásul jól is néz ki, szóval a külsejére se lehet panaszom. Odáig voltam érte. És mint kiderült, ő is értem, így megbeszéltük, hogy találkozgatunk. Örültem, hogy benne végre nem keresem a hibákat! Összejöttünk. Mivel nekem nem volt még komolyabb kapcsolatom, mondta, hogy haladhatunk az én tempómban. Ez még jobban tetszett benne. Tudtam, hogy nem vagyok belé szerelmes, csak nagyon kedvelem. És abban is biztos voltam, hogy igen, pár hét után komolyan belészerethetek. Azonban nem így történt... Nem sokkal később azon vettem észre magam, hogy nem érzem már olyan jól vele, mint az elején. A találkozónkat sem várom már, mert unalmasak. (Félreértés ne essék, ezzel nem őt hibáztatom!) Talán ez is "segített" előhozni azokat a régi érzéseket. Na meg az is, hogy mindenki beleszólt a kapcsolatunkba, hogy miért haladunk ilyen lassan. (pl. Miért nem írok neki mindennap smst, miért nem alszom nála 1 hónap után, stb)Konkrétan megvádoltak, hogy én nem is szeretem. ÉS ez kételyeket ébresztett fel bennem. Rengeteget sírtam ez miatt. Rájöttem, hogy nekem ez nem hiányzik. És úgy érzem, én erre még nem állok készen lelkileg.

Nagyon kedves fiú, szóval nem szeretném, ha miattam szenvedne. Nem akarom húzni az agyát, mert nem ezt érdemli.

Ti mit ajánlotok? Várjak még a szakítással, hátha jobb lesz? Vagy vessek véget az egésznek?

18/L