Zavarban vagytok vagy "gáznak" érzitek, ha a pasi fizet?

Tizenéves koromban, amikor tudtam, jogy az illető nem dolgozik, ergo anyuci pénzéből akar meghívni, sosem fogadtam el.

Viszont ha tudtam, hogy az a pénz az ő saját pénze, akkor nincs gond, de ettől függetlenül tényleg kellemetlen érzés volt, így is sokszor mondtam, hogy inkább én fizetem az enyémet.

Nálunk ez úgy megy, hogy egyszer én egyszer ő.

Elsőnél én (férfi) fizettem, mert én hívtam el randizni.

Szerintem az fizet mindig, aki hívja a másikat.

Nekem nagyon sokáig tartott hozzászoknom, hogy néha hagyni kell, hogy a másik fizessen. Mondjuk nekem az is sokáig tartott, míg engedtem a csoporttársamnak, hogy vigye az állomásig a táskámat.

De nálam alapvetően felesben fizetünk, mert az a normális, de néha engedni kell.

22/L

Nem érzem annak. Az első randin mindig kifejezetten jólesett, ha a pasi fizetett. Sokkal gálánsabbnak, udvariasabbnak és szebbnek találtam az olyan gesztust, hogy "csak" egy üdítőre, vagy kávéra, fagyira hív meg, de arra tényleg meghív, mint ha elvisz egy méregdrága étterembe, ahol felesben fizetünk, rááldozva az utolsó fillérünket, csak hogy menőzzünk.

A többi randin már felajánlottam, hogy fizetem a részemet. De ez attól is függött, ki állt éppen jobban anyagilag. Ha pl. mindenképpen egy drága helyre akart beülni az illető és nekem erre nem volt pénzem, akkor evidens, hogy ő fizetett bele többet. Fordított esetben pedig én.

hát, én első randin mindig felajánlom, hogy beszállok. eddig sose fogadták el.

egyébként meg a randikat a barátom fizeti, egyszerű oka van... én még nem keresek pénzt, ő meg már igen. :) elvárni nem várom el, mert 1-2 sört magamnak is ki tudok fizetni, de jól esik.:) és ha vacsorát főzök neki én sem kérem el a kaja árát:D