Miben más érzés a plátói szerelem a viszonzott szerelemtől?

Szerintem a beteljesedett sokkal erősebb. A plátói rohadtul tud fájni, alig társul hozzá pozitív érzés, ha rágondolz a plátói szerelmedre és álmodozol vele, akkor is bevillan, hogy ez soha nem fog megvalósulni.

Ezzel ellentétben a beteljesült szerelem boldog, pozitív, adok-kapok dolog, sokkal jobb, mert te is szeretsz és téged is szeretnek, boldoggá akarjátok és tudjátok egymást tenni.

Egyértelmű, hogy a beteljesült a jobb.

egészen más a kettő. valaki felvetette hogy miért is nevezzük szerelemnek a beteljesületlent. hát azért mert vannak azonos alakú/többjelentésű szavaink. biztos tanultatok róla ti is. egy szóalak több értelem.

szóval szerintem egész más, gimi alatt 2x voltam szerelmes, viszonzatlanul. most a barátnőmmel mióta együtt vagyok, egészen más érzés. őt meg is érinthetem, meg is csókolhatom, összebújhatok vele, és ő is simogat ölel és csókol :) nem csak egy epekedés egy vágy, hanem maga a valóság. sokkal jobb :)

Tényleg mostanra teljesen egykalap alá veszik, holott teljesen más a kettő. A plátói szerelmes nem tesz semmit annak érdekében, hogy esetleg összejöjjön a kiszemelt személlyel, neki pusztán a beteljesületlenség érzése kell. Titokban fantáziál, epekedik és sóvárog, de sose mondaná meg a kiszemeletjének. Persze, hogy halott ügy az egész, hiszen sokszor a másik félnek fogalma sincs arról, hogy valaki róla ábrándozik. Ha esetleg mégis közelebb kerülne hozzá, hirtelen elveszti a varázsát az egész és már nem is kell neki. Ez igazából nem nevezhető szerelemnek, de egy nagyon mély, meghitt érzés. Én is ilyen vagyok, sajnos.

A viszonzatlan szerelem esetében pedig egyértelmű a visszautasítás. Megpróbálod, tehát a kiszemelted egyértelműen megtudja, hogy bejön neked, azonban számára te nem jelentesz semmit. Ebben az esetben valós a szerelem, hiszen nem maga az érzés kell, hanem a személy aki kiváltotta benned. Ez fájdalmasabb.