Ugye nincs okom kétségbeesni?

Mert nem szeretnék. Régen nagyon ráparáztam arra, hogy nincs pasim. Azóta már volt egy viszonylag hosszú és meglehetősen komoly kapcsolatom, jó volt, de elromlott, és vége lett. A következtetéseket levontuk, jóban maradtunk. Viszont mindenki azt mondogatta még régen és most is néha, hogy: jaaaj mennyi hal úszik még a tengerben. És itt jön a kérdés. Hozzám miért nem úszik oda senki? Nem görcsölök rá, mint régen, hogy most nincs senkim, meg egész jól el is vagyok így, teljesen helyre szeretnék jönni érzelmileg. De az az érzésem, hogy senkinek se kellek és senkivel se illek össze. Hol vannak azok a "nekem való halak"?

(mindenesetre amíg nem jönnek, addig is minél kiegyensúlyozottabbá próbálok válni:) )