Képes leszek magányosan is boldog lenni? 21 éves fiú

A, meg nagyon fiatal vagy! Ne add fel. Erdekes mondjuk, hogy a nok ugyanugy panaszkodnak, mint most te. De en inkabb a noket hallom panaszkodni (magamat is beleertve),mint a pasikat.

Az biztos, hogy egyre nehezebb. Regelj tarskereso oldalakra be, es akinek csak tudsz, irjal! Soha nem lehet tudni mit hoz a sors.

De szerintem ne gorcsolj, jarjal minel tobb helyre, hogy minel tobb alkalmad legyen ismerkedni.

nem, ez nem jó hozzáállás! Beletörődhetsz, de az évek attól még telnek! Gondolj bele, 5-10 év után a makacsságod miatt tartasz majd ugyanitt, az mennyivel jobb? Hajrá, ne add fel!

Amúgy szerintme nem lehet magányosan boldognak lenni, FŐLEG ha sokat rágódsz rajta!

Kivételes eseteket persze fel lehet hozni. Pl az egyetemi professzoraim többsége agglegény/vénlány és jól elvannak, mert a tudományos élet 200%ban leköti őket. Ennek ellenére vmilyen szinten sajnálnivalók, de ők igy boldogok.

Szóval ha nem ilyesmi munkakörben akar vki mozogni, hanem 'normális', való világban élő ember vagy, akkor szerintem kell a társ az ember mellé.

Nővérem 17 éves kora óta 1× próbált összejönni vkivel, addig egy barátja volt, akivel összeveszett. Akivel másodjára akart összejönni (akkor volt asszem 21-23, akkor hatalmasat csalódott az illetőben. Most (26 évesen) boldog házasságban él 33 éves (!!!) párjával. A férjének egészen tavaly előttig nem volt barátnője. 2008 augusztusában esküdtek.

Ha a sógoromat vesszük alapul, akkor még van 12 éved :) Ne add fel!