Fiúk/Lányok, akik viszonylag későn (20 év felett) élték át az első szerelmet. Hogyan jöttetek össze? Milyen volt az első randi, csók, szex? Tovább lent.

Én semmivel sem érzem magam kevesebbnek a tapasztaltabb lányoknál,első szerelmem távkapcsolat volt,találkozás nélkül..

Igazi barátom csak most lett,első randi? hááát nagyon izgulós, el ne szurjak semmit stb...

Első csók? kicsit szokataln és el is rontottam elég sokáig ,mert ugy fogtam fel a dolgokat mint egy lecke ,akinek felelnie kell(ebbe a hibába ne ess bele majd).

Sex még nem volt, azzal sem sietek sehova.

Nem bántam meg,hogy eddig nem volt barátom, bár lehetett volna de igy alakult az életem,ezt nem részletezem.

23/L

Az szerelem felfedezése az életemben elég ironikusan alakult. Nem vagyok egy modell alkat ezért a közép iskola alatt észre sem vettek a fiúk. Meg mondjuk lökött is vagyok kissé ... de ezt most hagyjuk. Aztán bekerültem az egyetemre. Felköltöztem a koleszba. A vonaton utazott egy fiú aki rajzolt épp. Sokat néztem és feltűnt ez neki is. Sokszor elkapta a pillantásom, amit Én nem elég gyorsan sütöttem le :) Később leszálltunk a vonatról, és mivel nekem sok volt a cuccom odajött hozzám, hogy segíthet-e... így indult.

Később kiderült, hogy ovistársak voltunk. És hogy nem is lakik messze tőlem. Esténként elmentem sétálni, mert fel akartam fedezni a várost... és Ő velem tartott. Így szépen lassan megismertük egymást. Barátok lettünk. (bár sokan mondták, hogy vigyázzunk, mert elcsavarjuk egymás fejét, gyakorlatilag mindenkinek feltűnt, hogy a "barátságunk" más)Élveztük egymás társaságát. Kb fél év után az egyik ilyen séta alakalmával, szerelmet vallott. Mivel már egy ideje "fűtött" volt a hangulat kettőnk között ezért nem ért meglepetésként a dolog. Igent mondtam. És azóta is boldogok vagyunk. Akkor voltam 20 éves.

Nem számítottam rá, hogy lesz férfi aki észreveszi bennem a nőt, de aztán pont akkor, amikor nem számítottam rá, a sors keresztezte útjaink.

Az első csók azon a vonaton csattant el, amin megismerkedtünk, a járásunk 4. napján. A vonat betért egy hosszú alagútba, sötét volt, a szívem a torkomban dobogott, mert láttam még, hogy mosolyogva fölém hajol. Istenem az a csók... az pont olyan volt, mint amit egy filmbéli nagymama mondott az unokájának: csak egyszer jön el az életben. Édes, izgató ,reményteljes és esetlen is. Majd elolvadtam. Örökké megmarad az emlékemben.

Első randi? Igazából ha úgy vesszük akkor nagyon sokszor randiztunk már, értem alatta az esti sétákat, az eszmecseréket. De sose tekintettem ezeket randinak. És a járás utánit sem. Igaz az első csók után este elhívott koncertre. Elmentünk, de akkor már éltünk a szerelem eszközével... gyakorlatilag végig csókolóztuk az utat, a koncertet ;)Még azt sem tudom, hogy milyen számokat játszott az együttes!

Egymás testét lépésről lépésre fedeztük fel és ismertük meg a másikat. Nagyon gyengéd volt velem. Sokat segítettünk egymásnak. Lehet, hogy nem voltunk egy lepedő akrobaták, de hamar ráéreztünk a dologra. Sokat kísérletezünk, és játszunk egymással. Ő figyelembe veszi, a periódusaimat és ezt kivárja türelemmel. Ha valami nem úgy sikerül ,ahogy az a nagykönyv szerint van, akkor elvicceljük a dolgokat. Szeretem, hogy mindenben partner és számíthatok rá.

Hogy megbántam-e? Nem. Egyszerűen akkor lett barátom, amikor Én erre készen álltam. Ezt most már belátom. A fiatalabbik önmagam nagyon valószínű, hogy nem tudta volna értékelni mindazt, amit ez a kapcsolat ad, és ez igaz a páromra is. Nagyon sok tizenéves keresi kétségbe eseten azt a valakit akit "párjának" nevezhet. De a kapcsolat nem csak szexualitásból áll. A partner nem trófea, oklevél, hogy bizonyítsd felnőtt vagy már. Ahhoz meg kell érni, és el kell fogadni (elsősorban)önmagad és a partnered. Nagyon sok fiatal ezt nem látja be. Sok menekül inkább és ön-igazol. Valaki előbb megérti ezt, valaki később. Én úgy látszik az utóbbi vagyok. :)

Senkit nem akartam megbántani az írásommal, és nem akarok ítélkezni senki fölött se. Nem ítélem el azokat az embereket akik korábban kezdik a másik nemmel való kapcsolat építést, hisz ismerek olyat is aki 14 éves korában adta magát a barátjának és vele öregedet meg. Én csak annak nem látom semmi értelmét, amikor egy ember azért keress magának valakit, mert már "itt az ideje", és ciki ha neki nincs vagy azért mert a legjobb barátjának is van akkor neki is kell. Szerintem ha az ember felkészült már rá, akkor megtalálja az emberét.

Köszönöm. 21/L