Elegem van abból, hogy nincs senkim, mert senki nem mer kezdeményezni. Kérlek adjatok tanácsot, hogy hogyan tudnék én kezdeményezni?

Nekem semmi bajom azzal ha nekünk kell kezdeményezni, végülis ez "igy van rendjén" már elég régóta. Csak nem értem hogy a véletlen miért nem akar összehozni valakivel akihez érdemes is odamenni. :/

De még egyikünk se válaszolt magára a feltett kérdésre. Ha kezdeményezni szeretnél akkor egyszerűen állj oda ahhoz a srávchoz aki megtetszett és beszélgess vele. Lehet hogy csak nem vett észre. :) Ennyi elég is a részedről és ha megtetszel neki akár össze is jöhet a dolog. Csak ne játszd meg magad, inkább legyetek csak barátok ha nem hozzád való.

Nagyon örülök, hogy vannak még ilyen lányok. Igaz, én pont olyan fiú vagyok, aki nem merne kezdeményezni, mert egyszerűen önbizalomhiányos vagyok (meg még több tényező, de ezzel nem rombolnám itt a kérdést). Pedig nem vagyok ilyen bulizós menőgyerek típus, külsőmmel sincs gond, és én is olyan lányt keresek, akivel el lehet filozofálni komolyabb dolgokról és a belső értékeket tartja fontos(abb)nak, na mindegy mielőtt elkanyarodnék a témától... eljársz valahova, vagy inkább otthonülős típus vagy? Bulizni, szórakozóhelyekre, egyéb rendezvényekre szoktál menni? Nem lehet, hogy a kisugárzásoddal van gond, pl. nem viselkedsz elég felszabadultan, görcsölsz, vagy ilyesmi?

19/F

Nekem is pont ez a gondom, csak én már 20 éves vagyok, soha nem volt barátom, igazából ahogy vonzottam a pasikat, úgy taszítottam is, hiába vagyok egy vidám, életre való csajszi, egyszerűen a barátságnál nem akar tőlem senki többet, pedig nem tartom magam rondának, volt már, hogy én próbálkoztam egy srácnál, de ő elhajtott, valahogy nagyon mások voltunk, bár szerintem egy próbát megért volna, elvégre egy kis beszélgetsébe senki nem halt bele, de ez már más dolog.

Én már kezdek letenni róla, hogy valaha lesz egy boldog párkapcsolatom, ahol mindeketten egyformán fogjuk szeretni a másikat.

20/L

Szia kedves kérdező! Én nemsokára 18 éves leszek és még egy kapcsolatom sem volt. Éppen az a baj, hogy egy normális srcáccal sem futok össze és bizony ők sem keresnek engem. Már lassan bele fogok bolondulni ebbe a fajta magányba, hogy körülöttem az emberkék nagy részének párkapcsolata van én meg sehol sem tartok ilyen téren... Én is határon túli vagyok...Érdekes lenne ha még ismernénk is egymást. :) Sajnálom, hogy ilyen helyzetben vagy, mint én mert nagyon szar érzés. Én azért még ábrándozok és valahol bízok abban hogy megtaláljuk az igazit.

Üdvözöllek!

Én pont ez a tipus vagyok szerintem akit keresel ;)

Irhatnál egy privit, hátha közel laknánk egymáshoz, egész véletlenül :D