Fiuk! Ti mit gondoltok arrol a csajrol, aki bevallja nektek hogy szeret titeket, de ti nem viszonozzatok?

Bár én lány vagyok, de azért írok.

Már vallottam be srácnak, hogy szeretem, ő nem szeretett, visszautasított, így utólag jobb is, mert teljesen mások vagyunk, azok is voltunk, csak én ezt nem vettem észre, vagy nem akartam, nem tudom, túlságosan szerettem.

Később, másik pasinak vallottam be, hogy tetszik, ő is visszautasított, mert neki más tetszik. Ettől függetlenül mindkét embert szeretem, ők nem tehetnek róla, hogy nem éreznek semmit, már rájöttem, hogy ezt nem lehet kiharcolni, csak szimplán el kell fogadni. És igaz a mondás, hogy a férfi választ a nő dönt. Én már csak a folyamatos szemezést, bókolást nem értem, hogy akkor minek, mert azért az nem egyenlő a kedvességgel. És ezek után már nem hiszem, hogy van olyan gyáva pasi, aki ne menne oda a nőhöz, aki tetszik neki. Jah és szerintem, akár férfi akár nő vallja be, nagy bátorság kell hozzá, főleg, ha személyesen teszi, meg nem gondolnám, hogy kevesebb lettem, csak azért, mert kétszer visszautasítottak.