Ha fiatalon lett volna barátnőm akkor másabb ember lennék?

#2-es jól írja. Én is ilyen voltam, önbizalomhiányos, csendes, visszahúzó. Elkerültek a lányok, illetve ez nem igaz, én kerültem őket. Mindig is voltak közeledések, alapvetően érdekes személyiségnek tartottak a lányok (ronda sem voltam), de én beszari voltam, inkább léptem kettőt hátra mindig. Úgy meg nehéz, a lányok inkább mentek a talpraesettebb, vagányabb srácok után.

Nagyon sokáig senkim sem volt (25+ éves koromig). Aztán nem azért lett önbizalmam, mert lett barátnőm (aki végül a feleségem is lett), hanem azért lett barátnőm, mert előbb szereztem más módon önbizalmat, meg alapvetően megembereltem magam.

Azért nem volt barátnőd, mert ilyen voltál akkor is. Ha valami csoda folytán mégis lett volna, akkor meg az önbizalomhiányod miatt jöttek volna a kételyek és a félelmek. Nem vagy elég jó neki, mi van ha talál valaki jobbat, úgyis szakítani fog veled egy népszerűbb srác miatt... Féltékenységből jött volna a kontroll és a kisajátítás, ne menjen nélküled sehova, ne beszéjen más fiúkkal stb. Aztán tényleg szakított volna veled és ez lehet csak megerősítette volna a félelmeidet és még kevesebb önbizaémad lenne. Ez egy abszolút elképzeéhető forgatókönyv.

Szóval ahelyett, hogy ilyeneken gondolkodsz, inkább dolgozz azon, hogy javítsd az önértékelésed, tedd rendbe magad és utána sokkal jobb esélyekkel fogsz tudni ismerkedni. Nem csak párkapcsolatból lehet önbizalmat nyerni és nem az fog mindent helyrehozni.