Miért van az,hogy a nők mindig(na jó,nem mindig,csupán 99 százalékban) a szögegyszerű,sekélyes bunkó férfiállat mellett kötnek ki a mélyérzésű,érdeklődő,őszintén kapcsolódni akaró férfiak helyett?

Míg ez utóbbiak sokszor egy életen át vergődnek feloldhatatlan magányukban(mint pl. a költő Juhász Gyula),a boldogságból egy apró morzsa sem jut nekik,mert női szemmel ők hát ilyen furik,nyomik,alternatív köcsögök,csak mert mondjuk egy versben próbálták meg megfogalmazni az érzéseiket,addig egy kocsmai dartsbajnok nyolc sör és öt feles kevert után odaböffentett primitív udvarlására meg valamiért vevők a nők.

Ahogy Juhász Gyula írt az érzéseiről:

“Milyen volt hangja selyme,sem

tudom már,

De tavaszodván,ha sóhajt a rét,

Úgy érzem,Anna meleg szava

szól át

Egy tavaszból,mely messze

mint az ég.”

Ahogy azok a csávók próbálkoznak be a nőknél akikkel aztán össze is jönnek:

Szijja cicca!😛Naygon szepp vagyol kiráj lány. Látalag tegmap a plazaban jo a seged. Csins volalt tecesz nagon te sistenno.Mindenrol te jutol eszem be,fosam össze magam ha ne M igaz.

Aztán meg sírnak,hogy a Józsi mekkora egy paraszt,munka után csak ül az Eurosport előtt,issza a sört,nagyokat böfög,még nagyobbakat fingik és le se szarja se őt,se a gyereket,nem lehet vele megbeszélni semmit,érzelmileg távolságtartó,szexuálisan egoista,stb.stb.