Van olyan személy a múltadból akivel bánod, hogy nem lett több? Hogyan felejtsem el ezt a nőt? Hosszú!

Biztos nevetséges leszek, én korábban jót mosolyogtam magamban az ilyen szentimentális pasikon de hosszú ideje agyalok egy nőn. Úgy érzem volt egy esélyem a boldogságra de elszúrtam, és egyre jobban bánom. Elnézést de hosszú lesz.

Régi a történet, 7 évvel ezelőtti. Akkor még társkeresőztem, ott ismertem meg őt (legyen a neve Anita). Külföldön dolgoztam már pár éve, szingli voltam egy ideje, vágytam kapcsolatra de nem igazán akartam akkor még hazajönni. Szóval Anitával megismerkedtem. Ő akkor volt 25 éves, én 30. Rengeteget beszélgettünk, állandóan írtunk egymásnak, így nővel még soha nem beszélgettem (azóta sem). Intelligens, jó humorú volt. Tudott róla, hogy csak ritkán járok haza, úgy volt vele ő is, hogy majd lesz valami, szóval nem terveztünk házasságot de amikor megbeszéltük a találkozás időpontját akkor már egyikünk sem beszélt mással.

Hazajöttem két hétre és Budapesten találkoztunk. Élőben még jobban alakult minden. Pár nap múlva ismét találkoztunk, akkor már napokat töltöttünk együtt. Minden szuper volt, kezdtem belezúgni. Visszamentem ki dolgozni, de utána is mindennap beszéltünk. Másfél hónap múlva tudtam volna megint hazajönni hosszabb időre, ezt írtam is neki, fejben már gondolkoztam randi programokon. De előtte nem sokkal kihátrált az egészből, hogy ez neki kevés. Valahol megértettem, fájt is de túl büszke vagyok néha így nem könyörögtem csak minden jót kívántam. Nagyon hiányzott. Ismerősök maradtunk, így végignéztem ahogy pár hónappal később kapcsolata lett, néztem mindig a friss képeiket, történetet. Találkozgattam utána más nőkkel, de egyik sem ért a nyomába se.

Két évvel ezelőtt feltűnt a csöndessége és láttam minden képet letörölt a pasijáról, a kapcsolati státusza is eltűnt. Ráírtam és beszélgetni kezdtünk. Szakított a pasijával, friss volt még, de örült a felbukkanásomnak. Meglepődött, hogy időközben vettem itthon egy picike házat, hazaköltöztem végleg. Nagyon jó volt vele beszélgetni, de éreztem rajta valami változást. Nem akart róla sokat beszélni de beismerte, hogy az exe bántotta. Beismerte, hogy zárkózottabb lett. Felhoztam neki, hogy én nagyon bánom hogy annak idején nem terveztem vele jobban, akkor haza kellett volna jönnöm, hogy rendes kapcsolatban legyünk, de talán még lenne esélyünk. Erre csak azt írta, hogy kedvel engem de nem akar senkit mostanában, egyedül akar lenni. Itt hibáztam, szerintem túl nyomulós voltam mert annyira vágytam rá, de végül összevesztünk és azt írta, hagyjam békén. Megint előjött a büszke énem, hogy oké hagyom.

Ez volt két éve, azóta is ismerősök vagyunk, és nézem minden képét ha ritkán posztol. Nem látom nyomát, hogy lenne valakije. De jobban néz ki, nem látom a szomorúságot az arcán. Most 32 éves és szerintem sosem volt még ilyen szép.

Iszonyúan hiányzik, rengeteget gondolok rá és verem a fejem a falba, hogy elszalasztottam az esélyt vele. Néha arra gondolok, hogy jobb lett volna ha meg sem ismerem mert akkor nem lenne bennem a tudat, hogy ő létezik, nem lenne bennem hiány. Néha találkozom más nőkkel, de ég és föld.

Biztos kapni fogok itt hideget-meleget, de már kiírni is jó volt magamból. Ha valakinek van személyes tapasztalata, hogy mit tudnék tenni, mikor lesz ez enyhébb, megköszönném ha leírná.