Miért rontja el mindig a kedvem?

Olyan rossz hogy ismerkedem vkivel és beszelgetünk tervezzük a randit, online már szinte "lelkitársak" vagyunk, neki panaszolom el ha baj van, ő megosztja velem az eletét is stb, most karácsonyi randi terv is van hol kéne találkozni hogyan sakkozzam ki anyagilag(utazni kéne nekem is neki is), kedves is probált lenni, aztán ajándékvásárlási témák kapcsán felmerult olyan én örülnék e fehérnemünek!!

Meg arrol kezd faggatni milyen bugyim van milyeneket szeretek!

KARÁCSONYKOR!

Létezik pasi aki ennyire sötét buta birka, hogy nem tudja hogy ez egy lánynak/nőnek hogy esik, vagy egy tirpák paraszttal ismerkedem valójában?

(még magyaráztam is neki hogy pl egy pulóver akándékban szeretet törődés van, egy bugyi ajándéknak meg szexuális célzata van, mintha csak a lyuk lennék, meg neki ez bennem az érték, semki szeretet semmi kedvesség, de ezekre mindig azt kapom hogy pedzegetné tovább a bugyis témát meg én gondolom szerinte rosszul ő nem akar sérteni, ne így fogjam fel.

A végén már azt mondtam neki ha én olyan lennék aki a bugyiját küldözgetné szelfikkel akkor higyje el már rég körbeküldtem volna millioknak pénzért aaa Zinterneten, nem vele beszélgetnék!

És ilyen jellegű beszélgetéseink vége hogy fel vagyok spanolva, ő meg értetlenkedik hogy nem mondott szerinte semmi rosszat.

És az a tipik ártatlan fej meg csendes hang, mintha ő aztán vmi angyal lenne.

És akkor miert olyan nehéz pasit találni!

Mikor a 100 baromból (házas foglalt igénytelen kva keresők meg stb-k közt) végre volt egyetlen, akivel érdemes ismerkedni.

De még annak is vannak ilyen aranyköpés beszólásai állandóan.

Tehát 100bol egy sincs.

Vegyek macskát? Igy halok meg egyedül? Én vagyok a túl válogatós??

Magas a léc??