Férfiak mi kell ahhoz, hogy randira hívjatok egy nőt? Mennyi idő, minek kell ahhoz történnie?

Na látom félrement mi a kérdés:

Személyes ismeretségnél, mi kell ahhoz, hogy meg akard jobban ismerni? Szimplán a külső elég? Marhára nem ezt látom a környezetemben.

Mi váltja ki belőled, hogy randira hívd, jobban meg akard ismerni?

(Nem neten, személyesen!)

Jó, írok egy kis háttérsztorit, talán érthetőbb és akkor talán kapok olyan választ amiből tudok tanulni.

Szóval sokáig küzdöttem az önbizalommal a külsőm miatt. Nem vagyok/voltam csúnya, de későn érő típus vagyok aki pl.: gimiben és még egyetem elején se volt népszerű a fiúknál, ezért nekem ezek a fiatalkori szerelmek kimaradtak. Mindig azt hittem, hogy a külsőm miatt nem kellenék senkinek. Emberileg amúgy meg vagyok magammal, nem vagyok persze tökéletes de a barátkozás pl.: sosem okozott gondot.

És mindig mindenhol azt hallottam, olvastam, hogy ha nagyon tetszel valakinek külsőre akkor akar majd megismerni.

Na teltek az évek, nekem jót tett az öregedés, mert 22 éves korom körül (most 24 vagyok) kezdtem el "kivirulni" plusz dolgoztam/dolgozok is magamon kívül-belül és őszintén szerintem soklal jobban nézek ki, mint anno, de így is látom, hogy min kéne még javítani persze.

Szóval azt gondoltam ezek alapján, ha elég szép vagyok akkor majd meg akarnak ismerni, randizni stb. Persze én is tudom, hogy egy kapcsolathoz bőven több kell, de mondom a barátkozással sose volt problémám.

Míg nem egyszer megismerkedtem valakivel akivel brutál erős kémia, vonzalom volt köztünk kölcsönösen, de alig ismertem és eleinte nem érdekelt. Aztán ez megváltozott, úgy voltam vele miért ne akarnám megismerni. Ő viszont nem hívott el randira és tudtam és tudom, hogy nagyon tetszem neki és kedvel is, mégsem megy tovább a dolog. És ez teljesen összetört, mert megőrültünk egymásért fizikailag, amit korábban sose tapasztaltam.

Ennél összetettebb a sztori, ennek is van oka, amit tudok is hogy mi, de nekem sikerült magamra vennem.

És most meg azzal "küzdök" (first world problem tudom), hogy furcsa, hogy ennyien megnéznek az utcán, bámulnak, pedig nem vagyok kihívó de én nem vagyok ehhez a figyelemhez hozzászokva.

Most meg már az van, hogy nem akarom, hogy csak azt lássák bennem, hogy le kell fektetni. Mármint sosem ez volt a cél nyilván, de korábban nem hittem el, hogy én bárkinek is vonzó lehetek (pl.: kamaszkorban). Azt hittem ha elég jól nézek ki, akkor majd eszükbe jut, hogy na őt megismerném komolyan is, elhívnám randira. Hiszen régen meg az volt, hogy csak haver voltam, nem az a lány aki elég vonzó barátnőnek.

Szóval persze tudom, hogy a külső önmagában nem jelenti, hogy bárki is komolyat akarna. De csak a belső sem hanem együtt a kettő. És tudom, hogy nem passzol mindenki mindenkivel. Csak akkor már azt hiszem tényleg el vagyok veszve azzal kapcsolatban, hogy mikor van az amikor egy férfi úgy érzi, hogy "na ezt a lányt szeretném jobban megismerni komoly szándékkal, elhívom randizni."