Volt, hogy valaki annyira tetszett, hogy bevonzottátok a vele való találkát, randit?

Tetszik már lassan 22 éve egy férfi, de kicsit tabunak is számított, plusz féltem is, ha kezdeményeznék, elutasítana-e? Hiába mondják mások, hogy annyira nem 10/10, mint ahogy én látom, számomra ő volt A PASI, kinézetre, stílusra, viselkedésre. De a munkája mellett tanított az egyetemen is, úgy voltam vele, ha elutasít vagy nem jön össze, nem akarnék minden héten belebotlani. Szóval maradt ez a "távolról csodálom" dolog, mert abban nem bizakodtam, hogy egyszer majd együtt liftezünk a 3.-ra és belém szeret abban a 2 percben.

Azért is bántam, hogy lediplomázom most, mert így tényleg nem lesz más semmi esély arra, hogy legyen valaha bármi is, hiszen úgysem találkozunk. Erre a sors fintora, hogy belebotlottam, az egyetemen kívül és hajnalig beszélgettünk. Elkérte a számom, ismerősnek jelölt és holnap randizunk.

Izgatott vagyok, de félek is. Idealizáltam róla egy képet, elképzeltem, milyen lehet vele randizni, együtt lenni, aztán lehet, hogy teljesen más a valóságban... Úgy érzem, hogy már most nagyon jól ismerem, de közben tudom, hogy ez nem igaz és az elmúlt 2 évben nem ismertem meg úgymod, csak tetszett.

Ha voltatok hasonló helyzetben, az hogy alakult? Lett belőle rendes kapcsolat?