Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nem kellett volna megkérdeznem, hogy mi a célja velem?
Ismerkedek egy sráccal (én 26, ő 31), eddig volt 6 találkozónk 2 héten belül, mindegyik találkozó 6-7 órán keresztül tartott, és elég tartalmas volt. Voltunk bringázni, közösen edzőteremben, volt iszogatásos tali is, mikor a végén karaokeztunk is. :D Az első csók már a második talin megvolt, és végül a hatodik találkozón úgy alakult, hogy nálam aludt és le is feküdtünk. Aztán ő másnap elutazott 2 hétre haza, ugyanis ő határon túli magyar. Azóta a kommunikáció nem a legjobb, igyekszem megérteni, hogy otthon van, de azért fura mégis, hogy nem érdeklődik sokszor stb. Meg az egészet nem tudom hova tenni, hogy együtt vagyunk-e vagy sem, vagy ez pontosan mi is? Nyilván kiderül, ha hazajön, de picit zavaró, ugyanis én elkezdtem úgy hozzáállni, hogy ez egy kapcsolat már, de egyre inkább azt érzem, hogy nem.
Tegnap egy barátnőmmel elmentem koncertre, ahol sikerült picit becsiccsenteni és rákérdeztem ittasan, hogy egyébként mi a célja velem (tudom-tudom, ezt nem kellett volna :D ), és akkor valami olyasmit válaszolt, hogy "megismerni téged", ami valahol jogos és igaza is van, de nem tudom, picit azt gondoltam, hogy ennél előrébb járunk (nyilván meg kell jobban ismerni egymást, de nekem pl a szex már többet szokott jelenteni). Most így utólag józanul, elég kellemetlenül érzem magam, hogy erre rákérdeztem, csak kibukott belőlem a kérdés. Nem akartam túl sok sem lenni vagy ilyesmi.. aztán azóta egyébként én sem írtam, ő sem. Pedig én mindig írok neki reggelente ébredés után, és most picit vártam volna, hogy ő írjon. De talán ideje visszább lépni kettőt ebben az egészben... úgy érzem, nagyon előre szaladtam és még egyáltalán nem tart ott ez a dolog, ahol én eddig gondoltam.





Igazatok van, tényleg én agyalom túl, sajnos ez egy rossz tulajdonságom, sajnos sok csalódás ért már.
Bár egyébként ma azóta sem írt, pedig eddig mindig beszéltünk már reggel is.
Na éppen most írt rám, hogy "na milyen ma otthonról?". (homeofficeban vagyok ma, ezt még a héten meséltem neki, hogy szerda és péntek lesz HO).
Most ez is milyen kérdés már, hát milyen lenne? Nyilván jó... :D Nem fogok neki visszaírni egyből, bár gyűlölöm a játszmázást, de sajnos azt érzem, hogy a férfiaknak ez jön be, ha a nő elérhetetlen. Bár nyilván hosszútávon ezt nem lehet fenntartani... mindegy, most "nem foglalkozom vele", úgyis van munka bőven, pláne hogy koncentrálni sem tudtam normálisan délelőtt, mert ezen rágódtam. Haragszom magamra is, hogy ennyire hagytam, hogy hatalmába kerítsen ez az egész :(





Nemkicsit dedó az, amit lenyomsz kérező.
Sok szerencsét.
Dedó az, ha rosszul esik, hogy nem érdeklődik felőlem? Mióta otthon van, voltak napok, mikor meg sem kérdezte, hogy egyáltalán mi van velem. Pedig volt több nap is, amikor jól esett volna, mert rosszul is voltam.
És igen, tegnapra picit tetőzött bennem ez a bizonytalanság, hogy most akkor ez mi is köztünk, ha ennyire nem érdekli, mi van velem. És picit kibuktam.
Igen, tudom, most nem érett felnőtthöz méltó a viselkedésem, de csalódott és megbántódott vagyok. És úgy érzem, hogy azzal csak rontok a helyzeten, ha sokat írok neki, mert ha nincs rám igénye, akkor még kevésbé lesz, ha sokat írok.















"Azóta a kommunikáció nem a legjobb, igyekszem megérteni, hogy otthon van, de azért fura mégis, hogy nem érdeklődik sokszor stb."
Ha neked kevés amit nyújt akkor miért játszmázol ahelyett, hogy többé nem vennél róla tudomást örökre?





Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!