Szingli lányok! Nektek miért nehéz az ismerkedés? (ha nehéz)

Nemtok hol ismerkedni. Net nem jött be.

Utcán meg a szia után kimerülnek. Még erolkodom neha én témázni aztán megunom hogy magamat szorakoztatom cska.

Ha nem lányként, hanem 30+ nőként is ér válaszolni:

1. Nincs hol ismerkedni. Online nem mindenkinek megy, ennek több oka lehet, és akinek úgy nem megy, az szinte ellehetetlenül, mert a munkahely sem feltétlenül opció.

2. "Mindenki" foglalt. A jobbak folyamatosan kapcsolatban vannak, max. két kapcsolat között egy kis regenerálódási ideig nem, de olyankor sokan nem is nyitottak semmire, legfeljebb alkalmira. Az én korosztályomban már együttélős kapcsolat, jegyesség, házasság, gyerekezés van.

3. Az alakom most már elmegy, bár nem a legjobb, de már nem betegesen sovány, csak vékony, az arcom/fejem viszont ronda, és ahogy öregszem, csak csúnyul tovább.

4. Az előző ellenére viszont képtelen vagyok lemondani arról, hogy legyen vonzalom, kémia, nekem nem megy baráti/testvéri/lakótársi alapon...

#2 Hogy érted, hogy randa az arcod?

Egyébként a netes ismerkedés nagyjából halott. A nők többsége az ilyen társkeresőket eleve arra használja, hogy legyen aki simogatja az egoját. A férfiak többsége meg 100 nőből 120-nak elküldi ugyanazt az üzenetet, az "ingyen" punci reményében.

Ezek után én férfiként hiába írok az általam érdekesnek tartott nőnek egy a bemutatkozása alapján kicsit személyre szabottabb üzenetet, mert jó eséllyel el se olvassa. Ha meg mégis, akkor nincs meg a képek alapján a kölcsönös vonzalom. Ráadásul sok embernek a netes ismerkedés egy ilyen környezetben eleve nehezebben megy, mert nincs ami igazán megindítsa a beszélgetést. (Konkrétan több nőt ismertem meg ezen az oldalon, mint társkeresőkön...)

6: Nem szépek a vonásaim. Nincs aszimmetria, sem aránytalanság, mondhatni még passzolnak is egymáshoz és a vékony, nyúlánk (ektomorf) alkatomhoz a keskeny ajkak, a csíkszemek, az eredetileg hosszúkás arc/fejforma, de valahogy mégis szörnyű az összhatás. Ezt nem lehet jól leírni (képküldés nem jöhet szóba). Az pedig nem megoldás, hogy 24/7 durva sminkkel újrarajzolt arccal létezzem...

Nyilván így a képalapú online világban végképp labdába sem rúghatok, bár élőben sem jobb a helyzet. De nekem az is a bajom a netes ismerkedéssel, hogy szinte 100%, hogy lesz köztünk egy nagyobb távolság, és az nekem nem pálya, meg egyébként sem tud senki megfogni úgy. Utóbbi nem tudom, miért lehet, mert akiket eleve élőben ismerek meg, azok simán meg tudnak akkor is, ha elsőre vagy az első néhány alkalommal nincs semmi különösebb interakció köztünk, csak látjuk egymást, köszönünk, ilyesmi, tehát ugyanúgy a nulláról indítunk teljesen idegenként, mint egy netes ismeretséggel az első találkozáskor. Sőt... neten legalább előtte van kommunikáció, kiderülnek dolgok, tehát lenne valamiféle "alap", ami megfogjon, és mégsem...

#7 Hát az online ismerkedés se való mindenkinek, még akkor se, ha működne, de még csak nem is működik alapvetően.

Viszont ha ismerkedsz személyesen is, legalábbis ebből az jön le, akkor annyira csak nem borzalmas a helyzet. A képküldéssel egyébként mi a gond? Ugyanolyan random ember vagyok, mint amikor valaki lát az utcán.