Miért nem találok magamnak egy komoly fiút sem?

Háát ez nagyon változó.

sokan vágynak rá, különben minden 20-onéves egyedül lenne :)

De 21 évesen még a javuk tanul, nem dolgoznak, nincs ugye pénz sem, vagy nincs elég.

A munka nem biztos, lehet helyben de lehet, hogy jóval távolabb másik városban lesz munka...lehet h amiatt albérlet kell.

Sok esetben ebben a korban kialakulhat távkapcsolat...ami nem jó.

Inkább azt mondom, hogy semmi sem biztos.

De 21 néhány évesen még nem tartanak ott az emberek, hogy fektessünk be lakásba/házba költözzünk mihamarabb, legyen legalább 10 millió alap...Kivéve persze ha a szülők támogatják.

Csupa szépet és jót írsz magadról. Meg azt, hogy 21 évesen még senkid nem volt, illetve totál zárkózott vagy.

Itt komoly baj van a fejedben. Ha szép vagy és értelmes, akkor közelednek hozzád, csak te mindenkit elutasítasz a fóbiáid miatt (csak azért kellek nekik...).

Menj pszichológushoz.

Annyit dolgoztál magadon, hogy nem vetted észre, hogy senki nem jó neked, és mindenkiben csak a paranoid elméd által sugallt veszélyt látod.

Akinek 21 évesen még a kezét sem fogták meg, miközben így el van szállva magától az sajnos magányra van itélve.

"Társkeresőn nem voltam fennt sose, annyira jó lenne a valóságban megismerkedni valakivel, nem az interneten."

Kíváncsiágból rád írtam, mert érdekelt, hogy válaszolsz-e, hát nem jött válasz. Ahogyan az ilyen csajoktól egyébként mindig várható, hogy panaszkodnak az interneten, de a lehetőségeket nem ragadják meg, hanem válogatnak.

Aki valóban akar valakit, az megadja a lehetőséget magának és másnak, pont. Én már csak tudom, mert volt, mikor évekig magamban voltam, és örömmel fogadtam akkor full ismeretlen lányok levelét is, pl. itt is (legutóbbi exemmel itt jöttem össze).

Szóval csak a szokásos történet: vannak próbálkozók, de neked senki sem jó, speciális igényeid vannak, már az sem mindegy, kivel hol ismerkedsz meg. Aztán mivel az igényeid nem teljesülnek, ahelyett, hogy magadba néznél, panaszkodsz, és úgy állítod be a helyzetet, hogy te olyan szerencsétlen vagy.

Ó, annyira ismerem már ezt a női típust.

(Ne, ne ír vissza a privátomra. Nem akarlak megismerni, már barátilag sem).

Ja még valamo:

Nem neheztelek egyébként rád.

Építő jellegű kritikának szántam az előbbi írásomat. #15 voltam.

Sokan vannak egyébként így mint te.

Zárkózottabb típusok, néhány emberrel tudnak csak beszélgetni, leginkább a szűkös baráti körükkel és ezek ilyen esetben többnyire szintén lányok.

Külső idegen embert nehezen engednek be. Nehezen van meg a bizalom.

Van egy lány akihez 3 éven át jártam gyógymasszőrként, és járok a mai napig is. 1 évbe telt míg végre sikerült megnyílnia, míg tudtunk több mindenről is beszélni, anyja szerint az kész csoda volt, hogy engedte, hogy egy idegen hozzáérjen, pláne férfi.

Vannak emberek akikhez sok sok türelem kell. És az, hogy megbízzon bennük.

Persze nyilván egy olyan ember akinek tetszel, és többet kar az nem fog várni 1 évet de még hosszú hónapokat sem. Ami érthető is.

Nem feltétlenül kell úgy elkezdened ismerkedni, hogy annak tétje van.

Beszélgettek 1-2 napig mint ahogy itt a kérdésedet is kiírtad és jönnek oda vissza a válaszok, és lényegtelen mi lesz belőle. Így beszélgetned azokkal is akik esetleg tetszenek neked. Nem kell szigorúan felfogni az ismerkedést, a randit sem.

Fogd fel szórakozásként kikapcsolódásként, beszélgetsz új emberekkel, szerzel új tapasztalatokat. És ha nem jó akkor mész tovább.

Nagyon kevés az olyan szerencsés ember akinek 2. vagy 3. alkalomra már sikerül megtalálnia a megfelelő társat.

Akik ismerőseid barátaid vannak, velük pedig tölts minél több időt, ígyx többet hallasz, kikapcsolódsz, szerzel ötleteket.

De ha olyan személy jön majd szembe, annak ha nem is nagyon de egy kicsit meg kell majd nyílnod , hogy ne guruljon be és ne hagyjon ott pár nap után.