Működhet egy kapcsolat kisebb társadalmi különbségekkel? Például munkás családból származó diplomás nő és értelmiségi családból származó, diplomás férfi között? Nem tűnik nagy szakadéknak, csak mégis van, ami másként működik itt-ott.

Jó családból származok, a szüleim megtehétték hogy támogattak a tanulásban diplomám van.

A férjemnek 8 általánosa mert amjnt kijárta a 8általánost elkellett mennie dogozni hogy legyen mit enni. Sokáig ő tartotta el az alkoholista nevelőapját az anyját és a kölykeiket. Majd 16 évesen az apjához menekült akit elvesztett (meghalt). Utána az apja legjobb barátja nevelte (nő), de ott is havonta x összeget kellett leadnia. Tehát dolgozott mint a hülye. Sose volt családja előttem azt se tudta mi az.

1 gyerekünk van, boldog házasságban élünk. Csodás apa és férj. Igaz hogy ha ügyeket kell intézni én szoktam mert én jobban értek mindenhez kb. de amúgy nem hülye. Egyszerűen fogamaz ennyi.

Nálunk ez a helyzet. A férjem több generációs értelmiségi családból származik, én munkáscsaládból származó diplomás nő vagyok.

Működik a házasságunk, de ehhez az kellett, hogy senki nem nézte le/ki a másikat, illetve az én családomnak sem voltak komplexusai. (Ellenkező esetben szakítottam volna) Ez kb. ki is derül az első találkozáskor.

Szerintem működhet. Ti egy értelmiségi párnak számítotok.

Max 1-2 dolog a világnézetről, a pénzt illetően lehet eltérés, mint mindenhol. De egy szinten vagytok.

Nálunk a párom több generációs értelmiségi, diplomás családból származik. Jó módban nőtt fel. Saját cége van.

Az én szüleimnek 8 osztálya van. Nekem egy tanult szakmám, (érettségim sincs) és egy autodidakta módon összeszedett szakma, amiben dolgozom.

Eleinte nem is akartam ismerkedni vele. Féltem hogy nagyon ki fog ütközni minden. Neveltetés, inteligencia, életvitel, pénz.... Teljesen más világ.

Ennek ellenére nagyon meglepődtem. A párom két lábbal a földön áll. Nem néz le senkit és nagyon megbecsül mindent amilye van.

Vannak problémáink. Pl. Pénz. Meg hogy sajnos sok a nem hivatalos dolog. A lorrupt igazságtalanság. Amiket ő még nem tapasztalt, mert jó társaságba született. Ezeket leginkább én szoktam érezni. De érett, felnőtt emberekként meg tudjuk beszélni.

Az ő szülei nagyon kedvesek velem. Az enyémekkel meg nem tartom a kapcsolatot.

Nekem 2 tartós kapcsolatom volt (kb. 3 évig tartott mindkettő) a példában szereplő felállásban.

Én: jómódú értelmiségi család;

a nők: első diplomások, a család az átlagtól jobb anyagi helyzetű, de nem diplomás szülők (pl. buszsofőr, kőműves apa, illetve EÜ vagy jogi asszisztens anya).

Problémát okozott, de korántsem úgy, amire gondolnál...

A szülőkkel tök jól kijöttem, ők is az én szüleimmel, bár egyikük a saját szüleit kicsit szégyellte (pedig tényleg rendes emberek és nem is csórók).

A baj az volt, hogy mindketten nagyon karrieristák voltak (vsz. kompenzálni akartak) és ennek mindent alárendeltek. De szó szerint mindent.

Az egyik kitalálta, hogy 4. diplomának elkezdi a fogorvosit, bőven 30 felett. Az egy dolog, hogy csak a tandíj kb. 15 misi (mert ugyebár már elfogytak az állami támogatott félévek), csak nappalin lehet (értsd: 5 évig tartsd is el), de a családalapítás is csak 40 körül merült volna fel nála emiatt...

A másik pedig elvárta volna, hogy adjam el a házam, mondjak fel a(z amúgy magyar viszonyok között k.rva jól fizető) munkahelyemen, hagyjam ott a családom és barátaim és költözzek el vele, mert ki akarja magát pályakezdőként próbálni álmai munkakörében (de korábban is fél évente váltott melóhelyet és mindegyikért lelkes volt eleinte).

Természetesen kis elemszámú, nem reprezentatív a mintám. De általánosságban elmondható, hogy ha valakinek komplexusa van valami miatt, az sose vezet jóra, ha az egész életét ez a komplexus határozza meg.