Más is van így ezzel,hogy a viszonzatlan szerelmet is visszasírja,annyira sivár a szerelmi élete?

Sok lánynak bejövök,de hiába,ha senki nem hoz igazán lázba, teljesen kiégve érzem magam. Még 5 évvel ezelőtt szerelmes voltam egy lányba viszonzatlanul,ami pokoli érzés volt,rengeteget szenvedtem miatta,de az a durva, hogy esküszöm hiányzik az érzés, mert ott legalább éreztem valami reménykedést,hogy valami tétje,értelme a dolognak. Most meg a teljes érdektelenség, hiába van egy-egy jó éjszakám csinos lányokkal, másnap mindig borzalmasan érzem magam. Az élet egyéb területeit kimaxoltam már többszörösen is,voltak olyan időszakok,amikor direkt nem ismerkedtem,voltak olyanok,h sokakkal találkozgattam,de a szerelem valahogy nem talál rám, még viszonzatlan se. Lehet,hogy túl idealista vagyok,és valami nem létező álomképet kergetek,amit a valóságban senki nem tud megugrani. Mindenesetre nagyon vágyom rá,hogy szeressek valakit,aki viszont szeret,de mintha lehetetlen lenne, ha már annyira kiégtem,h odáig se jutok el,h legalább én szerelembe essek.