Ezt a 2023-as évet, hogy értékeled társkeresés, párkapcsolat szempontjából?

Én nem találok rá megfelelő jelzőt. A kiégettségnek és a kilátástalanságnak egy olyan fokára jutottam el, ahonnan nincs tovább, úgy érzem.

Online próbálok ismerkedni, mert élőben nincs lehetőségem. Van egy csomó kapásból kizárt kategóriás versenyző, nem részletezem, mind tudjuk. Nem is ez a gond. Időnként sikerül kifogni normális, értelmes, kedves és kinézetre is egész jó jelölteket, örülhetnék nekik, mint majom a farkának, DE semmi kémia, vonzalom... Erőltetem, "adok esélyt", találkozunk többször is, mert minden érv mellettük szól, de egy ponton túl nem tudom folytatni. A többedik ilyen eset után pedig ott tartok, hogy már nem vagyok képes próbálkozni sem. Nem bírom rávenni magam a chatelgetésre, a találkozásra, semmire, idegesít már minden és mindenki, mert azt érzem, hogy minek, úgysem fog ő sem megmozgatni, beindítani, ugyanaz lesz a vége, mint az eddigieknek. De az sem jó, ha feladom, mert rengeteget, nagyon-nagyon-nagyon sok évet voltam már teljesen egyedül, megszenvedtem, ha nem csinálom, akkor megint ugyanott kötök ki. Sehogy nem jó, nincs kiút. Pedig nem akarok semmi extrát, csak azt az érzést, ami másoknak megvan legalább az első időszakban. A lángolást, a szenvedélyt, a vágyat. Kémiát. Hogy kívánjam. Nem a langyos lábvizet, mintha már 60 évesek lennénk, és mögöttünk lenne vagy 40 együtt töltött év...

(N)

#11

Pontosan ugyanezt érzem

Januarban szakitottam az exemmel, utána egy olyan pasi után futottam, aki folyamatosan küldött jeleket, de amikor elhivtam valahova, mindig visszautasított. Viszont májusban úgy alakult, hogy mégis elmentünk együtt meginni valamit, akkor megfogta a kezem is, de utána nem keresett többet.

Nem sokkal később megismertem a jelenlegi párom, és úgy érzem, hogy ő lehet az Igazi.

Ugyanolyan mint az előtte lévő 2 is.

Egy nulla.

Előtte sem volt egy mese, lehazudtam a csillagokat is az égről így voltak rövidebb szexkapcsolataim. Hazudtam hazudtam hazudtam, különben szex sem lett volna már vagy 8 éve.

Barátaim nincsenek már, edzőterem, munkahely, üzletek, ennyi lehetőségem lenne ismerkedni.

De már k@rvára unom. Unom a sorozatos elutasítást. Belefásultam. Egyre nehezebben veszem rá magam bármiféle ismerkedésre.

Max a társkeresők maradtak, de 5 év alatt összesen 3 levelemre válaszoltak, a tinderen meg 2 év alatt össz 1 match-em volt.

Dehát itt még nagyobb a szórás mint élőben.

Gyakorlatilag az egésztől elvették a kedvem. Az is lehet, hogy ha véletlenül is tetszenék valakinek azt nem venném észre, vagy azt gondolnám szimplán csak kedves.

(F)