22-25 év közötti szűz lánnyal macerásabb az ismerkedés, mint aki már elvesztette a szüzességét?

Akinek ez probléma, azzal én nem is ismerkednék. Én is 19 évesen veszítettem el, és nem voltam sem csúnya, sem különösebben válogatós, Egyszerűen nem mozogtam olyan körökben, ahol ismerkedni lehetett volna.

Viszont az biztos, hogy egy szűz lánynál nincs szex első randin, Mi 3 hónapig randiztunk, mire megtörtént, és a fiúnak ez nagy felelősség, mert az első fontos egy lánynak. Sokan ezért is menekülnek, ha meghallják, hogy a lány még szűz. Mert gyors, laza kapcsolatot akarnak.

14 évesen megismerkedtem egy sráccal. Már a 3. randin nagyon nyomult, aztán mondtam neki, hogy szűz vagyok. Azonnal dobott, mert ő nem fog hónapokig udvarolni. Nem is értem, 14 voltam, mégis mire számított?

Aki így gondolkodik, az inkább hagyja is a lányokat békén.

Ez változó, egyénfüggő. :D Most le fogtok pontozni, de éppen ismerkedek egy lánnyal, akinél felmerült bennem, hogy lehet szűz, és egy pillanatra megtorpantam. (Persze amúgy kb az égvilágon semmit nem számít, csak én amióta elveszítettem csak tapasztalt lányokkal voltam.) Aztán kb 2 perc után úgy voltam vele h na ok, folytassuk. :D Szóval kb ennyire számít, semennyire. (Aztán direktben nem akartam rákérdezni, ne sértsem meg, de kiderült, hogy nem az, de ez nem tartozik a válaszhoz.)

Na, a lényeg, hogy szerintem nem akkora hátrány, sőt, van akinek a szemében ez plusz. (Én ezt abszolút p*cs felfogásnak tartom, de van ilyen is.) Az egyetlen macera itt az lehet, hogy mondjuk aki szűz ebben a korban, lehet várna a szexszel, hisz azért az elsőre sztem mindenki picit fel kell készüljön lelkileg. De ha valaki komoly szándékkal jön, és amúgy minden szuper, akkor elvárható egy kis türelem. Most ezért megint nem leszek populáris, de azért nem szabad szerintem örökké sem húzni ebben az esetben sem, mivel mindkét oldalról kell nézni ezt a helyzetet is.

27 évesen veszítettem el, mert kizárólag érdemtelen pasik próbálkoztak nálam.

Lehet magas volt az a léc, de hihetetlenül alul volt a színvonal. Összejönni meg ugye csak azzal lehet, aki szintén akar minket. :/

Értelmiségi körben élek, minden férfi, akit megismertem a húszas éveimben, vagy már komoly kapcsolatban volt, vagy meleg volt, vagy egy tapló, vagy állandóan bulikázott (én nem vagyok ilyen), cigi meg ami kell... nekem ez így kevés volt és ami a leginkább taszító volt számomra így, hogy a 3. Diplomámat csinálom, az az ambíciók teljes hiánya.

Én amúgy bizonyos szempontból mindig is önbizalomhiányos voltam, tisztában vagyok a rossz tulajdonságaimmal és ezeket valamiért mindig felnagyítottam magamban. Elmentem pszichológushoz, 1,5 év komoly önismereti munka után magabiztosabb lettem, és rájöttem hogy tényleg, őszintén magamért kedvel az a férfi, aki most már a párom. :)

Pedig pár hónapig kerülgettük egymást a baráti társaságban. :D

Az sem volt könnyű, hogy minden önbizalmam ellenére nagyon is tisztában voltam azzal, hogy külsőre vonzó vagyok, nem az a modell szépség, de határozottan átlagon felüli és nem kevés megjegyzést is kaptam ezzel kapcsolatban, még úgy is, hogy inkább vagyok egy bögyös-faros típus, de sokaknak az arc és a stílusérzékem, ahogy megjelenek és adok a kinézetemre, sokkal meghatározóbb, mint az,hány kiló egy nő. Néha jojózott is a súlyom.

Semmit se változtatott azon, h tapadtak rám azok a csávók, akik szerint egy ártatlan, szubmisszív kis virágszál voltam, akit majd kényük-kedvük szerint úgy irányítanak, ahogy akarnak. Hát, én nem vagyok ennyire naiv, egyik se talált be addig, hogy le is feküdjek velük.

Lehet kicsit arrogáns és egoista vagyok, de erre a mai kegyetlen világban szükség is van... a legkomolyabb udvarlómról kiderült, ha én lennék a világ legszebb nője, akkor is megcsalt volna, mert utálja a monogámiát. XD