Miért választok mindig rosszul? (37/F)

Alapvetően érzékeny, megértő és empatikus férfinak írnám le magamat. Néha viccesnek is sikerül lennem, de csak néha. Kicsit elfáradtam abban, hogy eddig mindig rosszul sikerült választanom. Megfordult bennem, hogy mi van, ha igazából velem van a baj. Valahogy a normálisabb nők elkerülnek, és azok maradnak mellettem, akik házipszichológusuknak használnak. Engem fáraszt, hogy mindig csak a bánatról van szó, eleinte élvezem, hogy mennyire jól esik a nőnek, hogy csak ülök és meghallgatom, neki van egy komoly intimitásélménye, de végül ezek sosem vezetnek sehova: egyoldalúvá, fojtogatóvá válnak ezek a beszélgetések (kb. 10 éve már nem is hagyom, hogy kapcsolattá fajuljanak).

Amikor találok egy izgibb nőt, és valami alakulni kezd, valahogy mindig közbejön egy dolog. A kedvességet gyakran félreértem, már több ízben megjártam azzal, hogy puszta barátságosságot értelmeztem úgy, hogy akár több is lehetne. Van, hogy kiderül számukra, hogy nem is vagyok olyan izgi, mint elsőre tűntem (fekete-fehér filmeket nézek, régi könyveket olvasok, nem hoznak lázba a szórakozóhelyek, stb.), ezért a legtöbb kapcsolatom nem tart tovább 3-4 hónapnál, már ha egy ilyet kapcsolatnak lehet hívni...

El vagyok keseredve. Tavasz óta találkozgattam egy nővel, aki nagyon megtetszett. Mivel munka kapcsán találkoztunk, ezért nem akartam elsietni a dolgot, meg nem tudtam, hogy van-e egyáltalán bárkije. Amikor közelebb kerültem hozzá, kiderült, hogy épp randizik valakivel, ezért most két vasat nem akarna a tűzben tartani. Egy kicsit aztán ebből visszatáncolt, és úgy nézett ki, hogy mégis nyitott lesz rám - gondoltam, lehet inkább engem választ, mert számára nagyon fontos a képzettség, és mondta, hogy tökre zavarja, hogy a faszinak csak érettségije van - de végül összejöttek, jól vannak, én meg hoppon maradtam. Ez azért keserít el, mert egyre ritkábban találok olyan nőt, akiről tudom, hogy nem unom szét az agyam mellette. A netes ismerkedés kizárva, mert egyáltalán nem tudom kép alapján megállapítani egy nőről, hogy vonzó lesz-e vagy sem. Nem annyira a kinézete, mint inkább a személyisége, hangjának finomsága, fantáziája, hogy hogyan mozog a testével, stb., ez mozgat meg engem.

Hát fogalmam sincs, hogy mi lehet a bajom. Egyszer elmentem egy pszichológushoz, de összejöttünk, és az sem működött. Kipróbáltam férfi pszichológusokat is, de ahhoz meg nem találtunk elég "nagy bajt", hogy érdemben tudnának segíteni. Normál életből származó egyéni szoc. problémáim vannak.

Hát igazából én azt hiszem, most mélyről beszéltem. Szerintetek miért választok mindig rosszul? Lehet egyáltalán jól választani?

Szeretnék gyerekeket is, de úgy érzem, én is csúszok ki az időből...