Volt olyan, hogy tetszett nektek valaki, de mégis kerültétek?

Barátod van úgy érzem.

Volt.

Az, hogy testileg ugyan tetszett, de személyiségre legalább annyira nem.

igen, kiskamasz koromban, amikor már attól is összefostam magam, ha az illető visszaköszönt

Csak ez volt. Tudtam, vagy valahogy a tudtomra volt adva, hogy esélytelen a dolog.

Tetszik, de nem ismerjük egymást annyira. Amikor tudom, hogy szabad a pálya, mert nincs senkije, nem támadom le. Egy nőtől is ugyanúgy elvárnám a kezdeményezést, különben ha egyirányú a közeledés, az azt jelenti számomra, hogy nem tetszem neki annyira. Ha egy férfi megkérdezi mit csinálsz hétvégén stb, már egy jó beszélgetés indító. De ha nem keresi a társaságomat és érdeklődik anélkül, hogy én lépnék oda hozzá, akkor felejtős. azért azt hozzátenném, hogy nem vagyok csajozógép, de azt ne mondjátok nekem, hogy a 20. körnél, már belém esik, mert érdeklődtem a dolgairól.

Igen, ha tetszik, de párkapcsolatot nem tudok elképzelni vele

Én minden esetben így cselekszem. Van egy alapbetegségem, ami miatt nem szeretnék a másiknak rosszat, azaz, hogy átkozza a napot, hogy megismer, így inkább elengedem az embereket magam körül.

Mert párkapcsolatban volt/van és játszadozott az érzéseimmel