Erőltessem, ami nem megy(?)?

Igen, teljesen jól látod, társkeresőn nagyon tudatosan szűrök, a legkisebb érzékelhető rossz jelnél vagy össze nem illésnél már lazábbra veszem, kezdem elengedni, aztán többnyire le is zárom. Így a foglaltak, a rosszfiúk, a "zizinek" tűnők stb. mind-mind kiesnek, és ha innen nézzük, végül is jól csinálom, mert aki marad, abba tényleg nem nagyon lehet belekötni sem az alapvető normák szerint, sem amiatt, hogy túl nagyok a különbségek közöttünk, nem illünk egymáshoz.

Azt érzem, hogy az általad említett (hálásan köszönöm a tippeket amúgy!) helyek és "közönségük" sem az én világom. Ott lehet, hogy működne valakivel a kémia, de azon kívül nagyjából semmi másban nem egyeznénk, lényegében ugyanúgy zsákutca lenne, mint a foglalt férfiak. A személyiségem alapján könyvtárban vagy mondjuk egy Pál Feri előadáson kellene keresgélnem, csak azt hiszem, ugyanaz lenne a végeredmény, mint társkeresőn.

Azt már csak óvatosan merem megjegyezni, hogy a mostani férfi például ez az "ésszel vagány" típus, van egy nem hétköznapi autója, amivel lehet kicsit vagy akár nagyon őrültködni, olykor meg is teszi, de szigorúan azon a határon belül, ahol még nem veszélyeztet sem mást, sem magát, és amennyire értettem, tele van az autó olyan alapokkal vagy módosításokkal, amik nagyon biztonságossá, megbízhatóvá teszik, erre igazán ügyelt. Szóval még ebből a szempontból sem lehet rá egy rossz szavam sem.

12: Legalább három, de van, hogy több alkalommal is. Úgy állok hozzá, hogy szeretnék esélyt adni a dolognak, ezért nem zárom le már az első találkozást követően, viszont hülyíteni sem szeretnék senkit, szóval olyan hosszúra sem tartom jó ötletnek elnyújtani. Ez így talán az arany középút, már amennyire lehet.

13: Azt nem vonom kétségbe, hogy találhatnék, csak valószínűsítem, hogy ugyanígy járnék vele, mint a társkeresőn megismertekkel, lásd a kérdés kifejtésének második szakaszát.