Félek. Mit csináljak? Ilyen tényleg van?

Jó estét mindenkinek!

Hosszú és nem azért írom ezt, hogy az emberek sajnáljanak.

Nem tudom, hogy kezdjem, viszont remélem, hogy jól struktúrált és összefüggő szöveg jön majd ki a végén, mivel tényleg parázom és ez a félelem összekuszálhatja gondolataimat. Továbbá azt is remélem, hogy viszonylag röviden sikerül összefoglalnom mindent, de nem szeretnék semmilyen fontos részletet kihagyni, mert szeretném, hogy számotokra teljes legyen a kép az egész helyzetről.

Én egy magas (184 cm) túlsúlyos (100 kg) lány vagyok. Voltam már kövérebb is (140 kg), viszont lassan másfél éve vagyok fogyókúrán és sikerült leadnom 40 kg-t. (Tudom, hogy nem éppen egy jó teljesítmény, belegondolván abba, hogy másfél éve csinálom, viszont nekem az orvos is megmondta, hogy egészségügyi okokból nehezebb fogyni. Többször előfordult, hogy napokig koplaltam, de kilók nem tűntek el olyan gyorsan mint szerettem volna. Viszont nem ez a lényeg. A kinézetem pedig kissé később lesz releváns.)

Én mindig is túlsúlyos voltam és ezért mindig piszkáltak és legtöbbször kiközösítettek (viszont már óvodában volt két barátnőm, akik a mai napig azok) óvodától egészen gimnáziumig nagyon durván. Még most is, hogy egyetemen vagyok, vannak egy páran, akik beszólnak. Ki a magasságom, ki a súlyom, ki mindkettő miatt.

Egyszer (17 voltam) nagyon durván átvert egy srác. Azt mondta, hogy én nagyon érdeklem őt és én hülye még hittem is neki. Ő kb. 175 cm volt és sovány. Viszont én nem néztem a magasságát, hisz a ronda kövér magas lánynak nincs joga válogatni és nem lehetnek elvárásai. Meg hát én rendesem örültem, hogy egy srác érdeklődést mutatott irántam, tehát engem a magassága egyáltalán nem zavart. Én hülye nagyon örültem az egésznek. Szépen felöltöztem súlyomnak megfelelően (még hozzá tenném, hogy a súlyom ellenére mindig is ápolt és igényes voltam és vagyok a mai napig) Ő a megbeszélt helyen a haverjaival bukkant fel és alaposan kigúnyoltak és kinevettek. A srác azt mondta, hogy én nem gondoltam komolyan, hogy majd egy ilyen víziló-zsiráf hibriddel fog randizni. Még meg is lökött és én meg elestem, amin ők persze nevettek. Ezek után egy fiúnak a közeledését sem tudtam komolyan venni és mindig amikor érdeklődést mutattak irántam, sikerült valamilyen ürüggyel véget vetni az ők általuk kezdeményezett beszélgetésnek még akkor is ha én nekem pont tetszettek és/vagy úgy bókoltak, hogy nekem tetszett és el is pirultam. A szüleimnek soha nem beszéltem az esetről, mert hát ők is hozzájárultak jelentősen a negatív önképemhez. A barátnőim viszont tudják. Ezek a dolgok mély nyomokat hagytak bennem és sokszor vágdostam is magam.

Most, hogy egytemre járok, egy másik városban vagyok a barátnőimmel, akik szintúgy egyetemisták itt. Múlt héten a lányok addig noszogattak amíg igent nem mondtam arra, hogy elmegyek velük az egyik bárba. Mi egy boxkban foglaltunk helyet és kb. 4 perce iszogattuk az italainkat és nevedgéltünk, amikor mindkét barátnőmnek egyszerre elkellett menniük a mosdóba női meg egyéb okok miatt és én meg egyedül maradtam. Kb. egy perc múlva megjelent egy férfi az asztalunknál, aki, nem tagadom iszonyat jól nézett ki és lehetett látni rajta, hogy ő az a típus, aki szeret edzeni. Azt kérdezte tőlem, hogy leülhet-e és én meg gondolván, hogy valószóínűleg a sovány barátnőim egyike érdekli, azt válaszoltam, hogy persze, mindjárt visszajönnek, csak a mosdóban vannak. Ő meg meglepetésemre elég közel ült le hozzám és valami olyasmit mondott, hogy habár a barátnőim szépek, ő engem szeretne jobban megismerni. Bennem egyből megállt az ütő és azon kezdtem el töprengeni, hogy hogyan fogok én a helyzetből kimászni. Egyből elkezdett bókolni (nem a súlyom és a magaságommal kapcsolatban), meg kérdezőskődni kezdett általános dolgokról velem kapcsolatban. A bókjai tetszettek és el is pirultam, amire ő meg mosolygott. Ekkor a barátnőimet láttam, hogy kb. húsz méterre az ülőhelyünktől állnak és figyelnek. Én véget akartam vetni az egésznek, gondolván, hogy ha az átlagos pasiknak sem kellek, akkor miért kellenék egy ennyire helyes, sokak által ,,Adonis´´-nak címkézett férfinak. ,,Biztos csak átverni akar vagy gondolja, hogy kapható vagyok egy one-night standre'', gondoltam én. Hiszen az ilyen férfiakat mindig a sovány szupermodellek érdeklik. Egy szóval furának találtam a közelítését. Így úgy tettem mintha a mosdóba kellett volna mennem, de a mosdó helyett a kijárat felé vettem az irányt. A barátnőim megprobáltak megállítani, viszont én akkor is elmentem vissza a lakásunkba és ők meg még maradtak.

Amikor ők megérkeztek, volt egy összezörrenésem velük. Megvádoltam őket azzal, hogy biztos ők küldték a srácot. Ők azt mondták, hogy nem.

Másnap kaptam egy üzenetet attól a férfitól. Ezt furcsáltam, mivel én nem adtam telefonszámot neki. Az üzenetét olvasva kiderült, hogy a barátnőim adták neki, mert ő kérte el tőlük. Az üzenet lényegében arról szólt, hogy ő sajnálja, hogyha esetleg elriasztott vagy tolakodó volt és, hogy hosszassan beszélt a barátnőimmmel rólam és, hogy sajnálja, hogy negatív dolgok történtek velem. Továbba nem lepődött meg a félénk természetemtől, mert hogy hozzám hasonlótestalkatú lányok ilyenek és hogy ő tényleg szeretne jobban megismerni.

Nem írtam neki vissza, remélve, hogy elfelejt, mert a scrác, amelyik a haverjaival kigúnyolt szintén nagyon kedves volt az elején. Mindig ajándékokat vett nekem (anélkül hogy én kértem volna), bókolt, hogy beférkezze magát a bizalmamba, azért hogy amikor metafórikusan belém rúg akkor az iszonyat fájjon.

A férfi a bárból viszont ma megint írt és azt írta, hogy megérti, hogy nem válaszoltam és hogy tartom az ´egésztől, viszont ő neki nincs semmi hátsó szándéka és örülne, ha visszaírnék.

Én nem tudom mit gondoljak... Rettegem. Mi van ha van neki valami hátsó szándéka. Lehet, hogy nem fog megalázni mint az a srác, viszont mi van ha csak pont kedve támadt a hozzám hasonló lányokhoz szexuálisan.

Nehéz elhinni, hogy egy ilyen férfinek, aki tényleg bármelyik nőt megkaphatná, engem akar megismerni. Az ilyenek mindig a sovány lányokra buknak. Itt valami bűzlik szerintem.

Tudom, hogy azért bunkóság volt az én részemről őt és az összes többi srácot, aki előtte kezdeményezett, csak úgy ott hagyni, viszont én tényleg féltem illetve félek, hogy a történelem megismétli önmagát és szerintem egy ilyen férfival még nagyobb ez esély rá, hiszen mint írtam az ilyen helyes sportos férfiakat csak sovány nőkkel lehet látni. Biztos valami hátsó szándéka lehet. Én őszinte leszek. Gyógyszert kell szednem, mert ezek a sértegetések és az a megalázás nagyon negatívan hatott ki a mentális egészségemre.( (Nem) Hála a barátnőimnek még ezt is tudja rólam.)

Szerintetek bízzak abban a megérzésben, hogy valami hátsó szándéka lehet? Szerintetek tényleg lehet egy ilyen férfinak szemében a hozzám hasonló nő randira alkalmas?

A barátnőimmel ezt nem akarom megbeszélni, mert ők amúgy is noszogatnának, hogy menjek. A szüleimet meg inkább hagyjuk.

Egyáltalán nincs semmi önbizalmam. Mindig azt hallom, hogy a férfiak meg egyes nők degradálják a hozzámhasonló túlsúlyos és/vagy magas nőket.Tehát tudom, hogy valami gond van a fejemben, viszont nem tudom az egészet nem bizarrnak találni.

Elnézést, ha van valahol hiba, de már álmos vagyok meg félek is, úgyhogy van mi tompítsa az agyam.

A normális válaszokat előre is köszönöm.