Tényleg játssza az agyát vagy csak beképzelem? Van értelme folytatni az ismerkedést?

Néhány hónapja randizgatunk egy fiúval, de úgy érzem, tele van ellentmondásokkal. Mikor ezt panaszoltam neki, olyanokat mondott, hogy rosszul emlékszem meg elkezdte kb kimagyarázni, hogy ez ezért tűnhetett nekem így, az meg azért... Ezek a beszélgetések rettenetesen fárasztóak voltak, rettenetesen felcseszett azzal, hogy konkrétan ki kellett keresnem a korábbi üzeneteink közül, hogy mit mondott, hogy bizonyítsam az igazam és utána hallgattam még a magyarázkodást. De volt, amit nem tudtam, mert szóban zajlott el. És már néha kezdem azt érezni, hogy én vagyok a hülye és én emlékszem rosszul, de soha, senkivel nem volt eddig ilyen probléma. Nem értem...

Hogy mondjak pár példát:

Még az ismeretségünk elején mondta, hogy ő is otthonülős, mint én. Aztán az azt követő egy hónapban alig volt nap, mikor ne ment volna valakivel erre-arra. Mikor szóvá tettem, hogy most akkor mi az igazság, az volt a válasza, hogy nem tudta, hogy engem az zavar, hogy ő így eljárkál, de akkor nem fog. És hiába mondtam neki, hogy nem az a bajom, hogy eljárkál, hanem csak kíváncsi vagyok, hogy miért mond x dolgot és viselkedik y módon.

Eltelt egy kis idő, hívott hétvégére a barátaival egy kicsit kiruccanni. Kérdeztem, hogy mikor lenne, mondta, hogy péntek este mennek, vasárnap este jönnek. Mondtam neki, hogy az nekem nem fér most bele, mert tanulnom kell, még egy nap okés lenne, de így nem annyira. Hétvégén szombaton késő délután meséli, hogy elindultak a haverokkal... Mondtam neki, hogy kár volt ezért, mert így tudtam volna menni, de mindegy.

Állítólag hiányzom neki, egyébként meg van, hogy egész nap nem keres. Mikor erre rákérdeztem, azt mondta, hogy ő így tereli el a figyelmét, mert különben mégjobban hiányoznék... Mióta mondtam neki, hogy beszéljünk gyakrabban, azóta nem csinálja, de nem fér a fejembe, hogy hogy lehet így viselkedni azzal, aki állítólag hiányzik. Hogy bírja ki? Nem csinál egyébként egész nap semmit, alig van feladata és otthonról dolgozik, szóval nem arról van szó, hogy munka közben zaklatom. Sőt, nem is zaklatom, 1-2 üzenetet szoktam írni és megvárom, amíg válaszol.

Az elején én nagyon lelkes voltam, kitaláltam egy csomó jó programot, áthívtam vacsira, amit én készítettem, vittem néha neki meglepicsokit meg ilyesmit, aztán mikor nem lett viszonozva, kicsit alábbhagyott a lelkesedésem. Kérdeztem tőle, hogy ő miért nem ilyen velem, túl sok vagyok vagy mi van. Mondta, hogy nem, nagyon jó, nagyon szereti, nagyon élvezi, csak ő annyira átadta magát az érzésnek, hogy vaaalóószíínűleeeg most épp ezért volt velem passzív. Én itt feladtam, mondtam neki, hogy viszonzatlanul ezt nem csinálom, elegem van ebből, utána meg elkezdte, hogy ahhoz, hogy ő is igyekezzen, nekem bíznom kell benne és adnom kell ebbe a kapcsolatba. Mondtam neki, hogy bocs, de eddig végig azt csináltam és a nagy büdös lóf*szt, hogy majd megint én adok bele, hogy végre nekem is jó legyen.

Volt egy baráti társaság, ahonnan őt is ismertem, nekem nem voltak szimpik, ezért elég hamar ki is léptem. Mikor beszéltem neki erről, jóformán helyeselt és elmondta őket mindenfélének és mondta, hogy tényleg nem éri meg tartani a kapcsolatot velük... Eltelt pár nap, vajon kikkel találkozott? Velük. Ismét kérdeztem, hogy miért, hogy ha ez a véleménye róluk, megint annyit szűrt le, hogy nekem az a bajom, hogy ő találkozik velük és akkor nem fog, mert figyel rám. Rohadt mérges voltam ekkorra az értetlenségétől. Mondom nem az a bajom csezdmeg, hanem, hogy egyszer ezt mondod, aztán valami totál mást csinálsz.

A sokadik ilyen után pontról pontra összeszedtem az összes ilyen szarságot, hogy akkor ez mi a f*szom, mert nekem úgy néz ki, hogy csak hazudozik meg etet, hogy bevágódjon. Ezt teljesen kikérte magának és megint jött a magyarázataival, ráadásul új magyarázatokkal. Hogy épp az életének egy olyan szakasza van, ahol még össze kell szednie magát az exe után (itt megegyeztem, hogy pont azt mondta, mikor először beszéltünk erről, hogy már túl van rajta), hogy épp ez ezért jött ki így, az azért, azt nem is mondta, csak rosszul emlékszem...

De kurvára elegem van ebből a drámából. És elhinném, hogy én vagyok a hisztis picsa, ha lett volna ilyenben részem korábban. De én ilyet még nem b*sztam, hogy tudom a józan eszemmel (és ráadásul sokszor le is van írva), hogy mit mondott és utána meg van magyarázva, hogy arra rosszul emlékszem vagy azt félreértettem, stb. Ilyen nincs, hogy valaki akkora balf*sz legyen, hogy vele mindig történik valami hirtelen véletlen, ami rosszul jön ki.

Úgy érzem, elfáradtam ebben a drámában és mikor mondtam neki, hogy egy néhány hónapos kapcsolatban/randizós valamiben hatalmas intő jel és baromi toxikus, hogy folyton csak a probléma van vele, akkor elkezdte azt is megmagyarázni, hogy a mi kapcsolatunk ilyen, nekünk az elején jönnek a nehézségek, de majd ha ezeket rendbetesszük, milyen szuper lesz minden

Őszintén szólva én ebben nem tudok nagyon hinni. Szerintem innentől csak több probléma lesz, minél jobban belemegyünk, mert valljuk be, semmi jele nem volt eddig annak, hogy ez lehet jó. Mindig az oldalas szófosásait hallgatom arról, hogy ő mit hogy gondol és szerinte ez miért tud működni.

De én már totál kiábrándultam.

Én vagyok a hülye?