Ez egy kapcsolatban mennyire elfogadható?

Van egy barátom, aki velem ellenkező nemű. Soha nem volt kettőnk között semmi, nem ismerkedtünk, randiztunk, szexeltünk stb., mindig csak olyan programokat csináltunk, amit az azonos nemű barátaimmal is csinálnék, és nem viselkedünk egymással kétértelműen (nem flörtölgetünk, vagyunk összenőve, stb.). Én nem érzek iránta többet, a viselkedése alapján ő sem, és ismerjük már egymást annyi ideje, hogy ha azt akartuk volna, hogy valami történjen kettőnk között, már rég megtörtént volna. Egy párkapcsolatban is igyekeznék ezt a helyén kezelni, igyekeznék eloszlatni a párom aggályait, elsősorban őt priorizálnám, és bemutatnám őket egymásnak, hogy lássa, nincs félnivalója.

Viszont aggaszt kicsit, hogy nem tudom, hogy az ismerkedési szakaszban pl. mennyire riasztana el valakit, ha elmondom, hogy a hétvégére egy ellenkező nemű baráttal szerveztem programot. Illetve valahogy az is fura nekem, hogy amíg abból nem lenne nagy ügy, ha néha-néha a lánybarátaimmal beülök moziba, egy kávéra, vagy elmegyek velük kirándulni, addig úgy érzem, hogy ennél a barátomnál az lenne fair, ha a páromnak folyamatosan "őrködnie" kellene, ha ugyanezeket a dolgokat akarnám megtenni, hiába nem történne kettőnk között semmi.

Szerintetek mennyire vágom el magam a férfiaknál azzal, ha van egy ellenkező nemű legjobb barátom, és szeretném, ha néha (!) lenne a barátságunknak egy kis magánszférája?