“Túl sok” vagyok vagy ez lenne normális egy párkapcsolatban?

Nézd,szerintem ennyi találkozó teljesen ideális és nem feltétlenül a chatelgetés a mérvadó!

Tényleg nem mindenkinek van ideje,energiája vagy kedve pötyögni.Ha egyébként jól megvagytok,nem igazán ezen múlik a kapcsolat.

Azt mondhatod neki ötletként,hogy jól esne néha telefonálni például,amikor nem vagytok együtt,esetleg alvás előtt egy Jó éjt-puszis üzenet, ébredéskor egy,, Jó reggelt". Ez lehetne kompromisszumos megoldás,ha ő is vágyik rá.

Ne legyél ennyire tapadós!

Heti 3-4 ottalvós alkalom programmal szuper,én össze is tenném a kezem,ha ennyi hetente sikerülne.

Rajtad kívül van élete,nem várhatod el,hogy folyton a telefonon lógjon.

Szerintem az a baj, hogy a mai telefonos világban már mindenki elvárja, hogy az embernek legyen ideje egész nap sokat chatelgetni, ha nincsenek együtt. Én őszintén kérdezem pl, hogy munkából hogy van ideje az embereknek chatelni?

A másik pedig, hogy kapcsolatban lenni azt jelemnti, hogy kiegészíted a másikat, nem pedig függőségi viszonyt.

Az embernek kell lennie "én időnek " is, vagy ha nincsenek önálló hobbik, programok, barátok, akkor teljesen megszűnik az "én", és akkor alakul ki a társfüggőség.

Lehet, hogy ő azokban az időkben szeret könyvet olvasni, filmezni, edzeni menni munka után, fejleszteni magát és tanulni, elmenni sétálni, stb.

Azzal egyet kell értsek, hogy valamennyit jó beszélni minden egyes nap, akár este egy 30 percet, vagy telefonálni egy picit, viszont az, hogy ha nap közben nem írogat, azzal szerintem nincs semmi baj.

Én pl. randiztam egy sráccal, aki munka közben amint tudott első volt, hogy írt nekem, és már én szóltam neki, hogy a munkára figyeljen, majd este telefonálunk vagy írkálunk, de a munka a kötelessége, azért kapja a fizetését, akkor a munkaidőben ne velem pötyögjön.