Hogy lehet a visszautasítás szégyenét kibírni?

Senki sem tehet arról, hogy valaki tetszik, vagy nem tetszik neki.

Ez nem tudatos, mivel adottságokon múlik.

El kell fogadnod. Méltósággal, tartással.

Lesz még ilyen. Az ember gyűjti a tapasztalatait az önismerethez is.

Francokat adottságokon múlik, jó adottságú embereket is elutasítanak.

Én mindig arra gondolok, hogyha valakinek nem jövök be, akkor nem engem keres, én pedig tuti valaki olyat keresek, aki engem keres:D Tehát röviden: nem kell, amiért nem kellek neki, mert nem olyan, aki nekem kell. Iszonyú mázli, hogy még az elején rájöttél és nem dugtatok párszor, vagy nem házasodtatok össze, mire rájöttél volna, hogy miatta elszalasztod az "igazit", akinek tuti, hogy elsőre kellenél:)

Bennem ez szokott lejátszódni és nem érzem megalázónak, ha valakinek nem kellek egyáltalán, hiszen onnantól biztos, hogy nem ő az, akit keresek. Néha a hiúság szenved csorbát, ha mondjuk kevesebben találnak vonzónak, de az nem azt jelenti, hogy én azokkal az emberekkel bármit kezdenék, kellenének nekem, csak szeretek tetszeni másoknak.

Gondolj arra, hogy nem ő az igazi, ha nem kellesz neki.

Nem sajnál le, csak neki valószínűleg nem volt olyan jó az első randi, ezért nem akar folytatást.

Egy hétig kínos lesz, aztán mindketten elfelejtitek. Ha teheted, akkor kerüld.