Zárkózott, introvertált férfiak, ti hogyan közeledtek egy nektek tetsző nőhöz?

Téma- és társaságfüggő, hogy introvertált vagyok-e - ezért nem szeretem ezt a kategorizálást.

Ha bejön a nő, kettesben vagyok vele, elhívom. Sajnos ha mások is ott vannak, akkor nem, de nem azért, mert én szégyenlem, hanem hogy a nőt nem akarom olyan helyzetbe hozni, hogy mások előtt kelljen igent vagy nemet mondania.

Szóval nem vagyok félénk vagy gyáva.

Olyan nincs, hogy nő közeledne felém. Ilyen utoljára általánosban és gimiben volt, ezen helyeken a nők valakin keresztül megüzenték nekem, hogy bejövök nekik, persze akkor még gyáva voltam, és nem nyitottam. Csak magamban örültem vagy nagyon meglepődtem.

Társaságban ez könnyebb, ott lehet ürügyet találni, nekem már aránylag ez a része jól megy, nincs gondom vele hogy leszólítsak valakit, figyelmesnek kell lenni, és adódik helyzet, amivel meg lehet szólítani.

Ha félénk az illető, akkor az szimpatikus, ha figyel, és a közelben van, illetve többször találkozik a tekintetünk, tehát hogy lehessen azért tudni, hogy nem vagyok unszimpatikus.

Most itt nyilvánosan nem írnék le ilyen szitukat.

Nálad Kérdező milyen helyzet áll fenn?

Én leginkább sehogy. Nem közeledek nőhöz már, feladtam. Annyi kosarat kaptam, hogy mostanra nem érdekel a téma.

Ha egy nő akarna hozzám közeledni, akkor azt várnám el, hogy keresse a társaságomat látványosan, kérdezze meg, hogy van-e kedvem mondjuk egy kávét meginni vele, stb, ilyesmi. Sosem értettem a nőknek a hülye jelzésrendszerét, ezért ha akár lehetett is volna valami, biztos lecsúsztam róla. Az egyértelmű dolgokat szeretem és értem.

1. Sehogy

2. Lehetőleg nyugodtan. Legyen egyértelmű a szándéka.

"nem feltétlen mutatom ki, hogy bejönne az adott nő"

Na, ez viszont probléma. Pedig ezt lehet ám nem explicit, hanem finom, kulturált módon is.

Sehogyan.

Sehogyan.