Ez már a "kierőszakolása" annak, hogy együtt legyünk? Vagy belefér adni a sorsnak egy kis lökést?

Adott egy férfi, aki már akkor megtetszett, mikor csak távolról láttam, futólag. Nem tudom, éreztetek már ilyet, de kb. ilyen "wow érzésnek" tudnám leírni, mikor liftezik egyet a gyomrotok és tudjátok, hogy egymással lesz még dolgotok.

Többször láttam utána véletlenül az egyik egyetemnek az épülete előtt, így gondoltam, hogy ott dolgozik (diáknak picit idős lett volna). Végignéztem, milyen tanszékek vannak ott, meg is találtam. Utána a Google-ban kerestem rá a nevére, kiadta a tanulmányait, bejegyzett cégeit, mindent, még azt is, mikor tart az egyetemen fogadóórát (tehát mikor lesz fixen a környékén). A közösségi oldalakkal pedig megtaláltam, miket sportol és hol, milyen körökben mozog és ő eléggé privát módon tartja a profiljait, de szerencsére pár barátja nem... Szóval ebből megvolt az is, mik a kedvelt helyeik, pl. éttermekből, bárokból.

Nem nyomultam rá, a többit a sors bíztam, meg arra, hogy ő észrevesz-e, akarna-e tőlem valamit. Végül akart, együtt vagyunk november óta.

Nem tud a korábbi kis nyomozásaimról, vagy hogy aznap este sem véletlenül voltam a barátnőimmel pont ott, ahol először beszélgettünk. A barátnőim egy része szerint "para vagyok" ezzel, mások szerint pedig ez csak egy kis esélynyújtás volt ahhoz, hogy történjen is valami, ne csak egymásra mosolyogjunk futólag a pesti tömegben.

Szerintetek ha elmondanám a páromnak, teljesen kattantnak gondolna?