Miért nem bírok már felnőni végre?

Jézusom, de sok válasz érkezett! Köszönöm! Mindegyikből igyekszem merítkezni.

Igen, valszeg önbizalomhiánnyal küszködök. Az, hogy nekem kéne vezetni a kapcsolatot nem mindig volt szempont nálam, csak azt vettem észre, hogy nem igazán tudnak velem dumálni a csajok. Mármint mindig én vezettem a beszélgetést, feszültek mellettem. DE ÉN IS AZ VAGYOK MELLETTÜK! :D

(Nagypofájú, flegma embernek tűnök látszatra, de emellett helyes is az elmondások alapján. Azonban belülről pont az ellenkezője vagyok, ezért sokan pozitívan csalódtak bennem, aminek egyébként nagyon örülök. Csak az a baj, hogy mivel ezek szerint ilyen a kisugárzásom, tartanak tőlem a lányok. Azt vettem észre, hogy ŐK rendelődnek be nekem, amit alapvetően nem akarok, dehát valakinek vezetnie kell a randit. Sőt, annak örülnék a legjobban, ha egyszer egy csaj átvenné a stafétát. Mindenesetre úgy érzem sokszor többet adok, mint amennyit kapok. Na mindegy.)

Persze nem várható el, hogy ennyi idősen én keressek pénzt is, de zavarna, hogyha a szüleim adnának "barátnőzgetésre". Vagy ez mindeninek így szokott lenni? Az is zavarna, hogy ha adott esetben átjönne hozzám a barátnőm és hallanák a szobámban lévő huncutkodást. Meg aztán nekik se lenne jó, ha rendszeresen átjárna vki, hiszen sokat dolgoznak homeofficeban. Esetlegesen zavarná őket. Gondoltam kollégiumra, beadtam a jelentkezést, de nem vettek fel.

Másik problémám, hogy szeretnék csajt, de sok időt igényel egy kapcsolat. Egy barátnővel rendszeresen foglalkozni kell. Jó, nyilván arra van időm, amire szánok, de valljuk be ezt az időt más elfoglaltságomból kell elvegyem.

Szóval a következő kritériumok állnak a háttérben: pénz, és sok-sok törődés, amivel ápolni kell a kapcsolatot, tehát idő.

Nehéz megteremteni ezt így egyről a kettőre... Főleg, hogy gyerekfejjel gondolkozom, mint említettem.

A barátnőszerzés is fontos lenne, tapasztalatszerzés céljából. Mert ugye az még nincs. (Mármint tapasztalat.)

Nem vagyok az a siránkozós ember, de úgy tűnik ebben talán mégis. :D

Sokkal könnyebben veszek pl. bármilyen egyetemi vizsgát, minthogy valakivel hosszabb távon belekezdjek egy ismerkedésbe és egy kapcsolatápolasba. Ezért várom azt, hogy úgy gondolkozzak már, mint egy felnőtt, mert gyereknek érzem magam, tessék kimondtam. És így nehéz megküzdeni ezekkel a "problémákkal"...

Basszus ez nem is rossz ötlet!

Amúgy még a vezetés szokott önbizalmat adni.