Szerintetek jogos betegségek után kérdezni?

Állandó kezelés, ez lehet napi 1 tabletta is.

Érdekes lenne amúgy, ha mindenki csináltatna kapcsolat előtt nagy labort, és mondjuk pont rólad kiderülne, hogy van valami lappangó örökletes betegséged.

Jó a gondolatmenet, ami mentén a 10-es elindult, nem mindegy, hogy milyen súlyosságú betegségről van szó. Pl. én is epilepsziás vagyok, de gyógyszer mellett sosem volt rohamom, 10 éve vagyok tünet-és rohammentes. Csinálhatok mindent, amit egy egészséges ember, sokuknál szerintem még aktívabb is vagyok. :D Az öröklődés esélye is nagyon kicsi, annyi, hogy terhesség előtt/alatt konzultálni kell az orvosommal. Úgyhogy ha valaki visszautasítana csak azért, mert epilepsziás vagyok, az egy eléggé fura döntés lenne, mert kb. semmiben sem befolyásolná az ő életét, és az enyémet sem, csak annyira, hogy reggel-este be kell szednem egy-egy gyógyszert, meg évente el kell mennem kontrollra.

Szerintem nagyon fontos, hogy hogyan jön fel ez a téma a beszélgetésben. Ha kerek-perec rákérdeznél az első (pár) találkozón, úgy venném, hogy be akarsz skatulyázni, csak a betegség érdekel, a nüanszok (hogy pl. mennyire befolyásol akár téged, akár engem) nem, vagy hogy nem számíthatok neked emberként, ha nem vagyok egészséges. Kontrasztként, volt olyan, hogy feljött a betegségem egy beszélgetésben ismerkedés során, és elkezdtünk beszélni róla, de (ami nagyon fontos), a srác végig empátiával állt hozzám, ilyenkor én is szívesen válaszolok (még az örökletességről is szó esett). Nyilván szíved joga eldönteni, ha nem szeretnél valakivel járni, mert betegsége van, de egyrészt, ezt minél több információ birtokában tedd, másrészt, állj empatikusan a randipartneredhez, mert nagyon sokaknak nem könnyű megnyílni egy betegségről, főleg, ha elutasítás lesz a vége.

Egyébként szerintem valamilyen szinten fölösleges is erőltetni a témát, hiszen ha valakinek van annyira súlyos a betegsége, hogy korlátozza valamiben, vagy ront az életminőségén, az azért általában előkerül témaként.

Jogos.

Hogyha tudom, hogy az exem egy alacsony önértékelésű, pánikbeteg férfi, biztosan nem jövök vele össze - meg akkor már azt is közölhette volna, hogy még sohasem volt nővel, és Marokmarcsán kívül nem áll fel neki.

Sok szrságtól megkímélt volna. Hát, már mindegy.

11-esnél a pont. Apukám 3 éves kapcsolatban volt, amikor kiderült, hogy rákos. Mondta is a barátnője, hogy a fagyi visszanyalt, mert első randin megkérdezte, hogy nem beteg-e, mert akkor köszi, de nem. Mégis ő állt ott a haldokló mellett.

Szerintem gusztustalan ilyet kérdezni, nálam azonnal vége is lenne a kapcsolatnak. Viszont az is etikátlan, ha valakinek van valami baja, és eltitkolja. Szóval én bevállalnám a lutrit, minthogy rákérdezzek. Igaz, most már 46 éves vagyok, huszonévesen fel sem merült bennem, hogy akivel találkozgatok az beteg ember is lehet. Én viszont elmondanám, kockáztatva azt, hogy erre a legtöbb ember azonnal elmenekül. De ha olyan bajom lenne, nem is várnám el senkitől, hogy ápoljon.