Férfiak, a nektek igazan tetsző szép, csinos, okos nőknél jobban féltek kezdeményezni, mint egy átlagos nőnél?

Nem. A fő gondot az okozza, ha nem tudom, van-e valakije.

Azért merek kezdeményezni, mert tudom, hogy nem halok bele a visszautasításba, magyarán nincs veszítenivalóm.

Munkában három ilyen nő volt, egyet megkérdeztem, volt barátja, a másiknak van gyereke, de elvileg nem házas, így lehetetlen tudni, van-e valakije, meg idősebb is, de bombanő, és van egy harmadik, aki fiatalabb, mint én, nála nem az a baj, hogy nem tudom, van-e valakije, hanem hogy sose kerülünk kettesbe, hogy elhívjam. De mivel az elsőhöz összegyűjtöttem a bátorságot, úgy vagyok vele, csak egyszer lássam kettesben, azonnal elhívom valahova. Távoli kolléganők, nem találkozunk minden nap, home office-os a bagázs amúgy is, szóval végképp nem félek semmitől.

Konkrétan jobban zavar, hogy nem tudom, van-e valakije, mint az, hogy ha elhívom, kikosaraz. Inkább derüljön ki, hogy van valakije ezért húzzak a francba, mint hogy nem kérdezek rá, és 50-50 az esély.

3: 1-es vagyok, nem félek a pasitól, csak elfogadom, ha van valakije. Meg munkahelyen nem fogok úgy kavarni, hogy onnantól kezdve tudom, hogy van valakije, és akkor feszítem tovább a húrt... az senkinek nem lenne jó.

Ha nincs pasija, sem leszek agresszív, miért lennék, honnan jött most ez? :D