Helyesen döntöttem, hogy a távkapcsolat miatt nem lehet semmi?

Nagyjából 2 hónapja ismerkedtünk meg és kétszer tudtunk találkozni nagyjából pár órára ez idő alatt... Viszont a második randi után nem tudtam magamban tartani és elmondtam neki, hogy az a 200km távolság felőrölné a kapcsolatot, főleg hogy tudom, hogy odatartozik (család, barátok) és egy csaj miatt elég fura lenne csak úgy költözni rövid időn belül. Nekem itt az egyetem ami sajna prio és nem tudnám elviselni, hogy amiatt a szeretett személy második helyre szorulna a kapcsolat elején főleg. Bennem ez idő alatt még semmi érzelem nem alakult ki, benne viszont szerintem nagyon.

Mégis miután elmondtam neki és ahogy tudomásul vette mondta, hogy képtelen lenne csak barát lenni velem, ezért így ennyi, nem beszélgetünk azóta. Így hát napok óta rágódom és bánt, hogy megbántottam, egyáltalán jól cselekedtem-e és csak most utólag törnek fel érzések. Szerettem volna kérdezni, hogy van, de valószínűleg csak késdöfés lenne.

Helyesen döntöttem? Nem tudnám elviselni a távkapcsolatot, mégis fáj az az érzés, hogy egyik napról a másikra eltűnik az életemből, mindez miattam. Így hát vergődök a depiben mint egy kivert fóka :D