A nagyon jól kinéző és jól is kereső pasikért tényleg viaskodnak a nők, valódi marakodás van értük?

Azokból azokon a típusokon megy a marakodás-hajtépés-cicaharc, akik azok a típusok - a kigyúrt izomtibi, diszkópromóter, alvilági üzletember típus (mert azért nem minden jól kinéző férfi ez a típus) - akkor a nők sem a visszafogott, kulturált típusok.

Én úgy vagyok vele, hogy ha vkivel összejövök, akkor megbízom benne, nem fogok féltékenykedni, más nők elől dugdosni. Ha hajlamos arra, hogy félremenjen, akkor nem veszítek vele sokat, kidobom, akkor is, ha médiaideál szerint vonzó férfi, akkor is, ha médiaideál szerint nem az.

Nem félek. Egyrészt kevés barátom van, de róluk tudom, hogy soha nem tennének ilyet.

Ha esetleg mégis, vagy egy idegen nő pályázna a pasimra: Nem félek, mert bízom benne.

Páromért sosem marakodtam senkivel. Utoljára talán alsóban volt ilyen, hogy volt egy menő srác az osztályban, akiért ment a cicaharc, hát ebből hamar elegem is lett :D

Felnőttként meg már eszembe sem jutna. Nem marakodtunk egymásért, nem tepertünk, szép lassan lett felépítve a kapcsolat, mindkét oldalról.

(És igen, informatikus, csak mert biztos rákérdeznél :D Nem, nem azért jöttünk össze, megismerkedésünkkor még gimisek voltunk)

"lesz benne félelem is hogy valamelyik barátnője is le akar csapni a pasira?"

Két barátnőm házas kicsi babával, egy barátnőm nem házas (mondjuk ő is foglalt), de vele meg teljesen más az ízlésünk férfiak terén, így eszembe sem jutna.

De ahogy a 4-es is írta, a kisebbségnél szokás ez a mentalitás.