Milyen kapcsolat a friends with benefits a gyakorlatban?

Nekem más tapasztalataim vannak, mint az 1-esnek.

Nálunk ez úgy nézett ki, hogy nap közben beszélgettünk néha pár szót, elküldtünk egymásnak egy-egy vicces mémet vagy valami érdekeset, amit láttunk, néha komolyabb eszmecserét is folytattunk, de soha nem lógtunk egymáson. Ha egyikünk pár napig elfoglalt volt vagy későn válaszolt, nem kértük számon érte, nem volt beütemezve, hogy mikor beszélünk, és mindenki teljesen szabad volt e téren. A kommunikácó része teljesen úgy működött, mint egy szorosabb barátságban.

Ami a személyes találkozásokat illeti, ezek értelemszerűen többnyire a szex körül forogtak, de azért nem arról volt szó, hogy egy órára összefutottunk dugni, oszt' csókolom. Az nem barátság extrákkal, hanem szexkapcsolat. (Amivel szintén nincs problémám, csak a tisztán látás végett mondom. :D) Ilyenkor beszélgettünk, filmet néztünk, összebújtunk, néha főztünk is együtt.

Nem mondanám, hogy 100%-ig érzelemmentes volt, de szerelem helyett valamiféle baráti kötődést érez az ember (ha jól csinálja). Kedveltem a partnerem, törődtem vele, számíthattunk egymásra, de ennyi. Nem akartunk folyton együtt lenni, nem volt kizárólagos a kapcsolat, nem tartoztunk elszámolással, nem tettük fel a "Merre tartunk?" kérdést, nem terveztünk és még sorolhatnám. Amikor vége lett (teljesen békés, barátságos hangulatban), egy picit fájlaltuk mindketten, de az egész közelébe nem ért egy szakítás okozta traumának. Máig jó szívvel gondolunk vissza egymásra.

Kellő önismerettel és stabil érzelemvilággal rendelkező embereknek ajánlanám. És felhívnám arra a figyelmet, hogy soha, senki - ismétlem - soha senki ne menjen bele ebbe úgy, hogy szerelmes, és azt reméli, hogy majd a másik is beleszeret. Nagyon csúnyán megégetheti magát az ilyen naiv optimista.