Az emberek miért nem bírnak nyugton maradni, így hogy lehet szerelmesnek lenni (többi lent)?

Egyszer randiztam valakivel, akivel a randi javarészt abból állt, hogy csak némán ültünk, ha beszélgettünk azt is nyugodtan, figyelmesen, lassan. És szerelem is lett belőle (a továbbiakat inkább hagyjuk...). Azóta se sikerült ezt senkivel elérnem, pedig magam körül azt látom, hogy mások olyan könnyen szerelembe esnek. De én bárkivel randizok, csak szövegel, és szövegel...a végén annyira elfáradok a beszélgetésben, hogy inkább mennék és lepihennék. És a legrosszabb, hogy amikor érzik, hogy ezzel nem jutottak semmire se, elkezdenek taperolni, meg megpróbálnak lesmárolni. Ezek után meg az ember már eleve stresszesen megy bele a következő randihelyzetbe. Mit csinálok rosszul? Mi ez a szófoschási kényszer mindenkin? (De amúgy nem csak randihelyzetben, kollégákkal is ebédkor, leülünk, és blablablabla így, blablablabla úgy, miért nem lehet csendben maradni, vagy lassabban beszélni, az akkora bűn?) Nyugodtan mondjátok, meg ha irreálisak az elvárásaim, és fogyatékosnak tartotok, mert akkor ahhoz tartom magam, és tudom, hogy másik fogyatékost kell keresnem, akikből kevés van.

(nem kérek privátokat)