30 körüli nők! Kezdenétek egyszerű bolti eladó, takarító, mosogató foglalkozású pasival?

#28

Akkor minek nyavalyogsz? Mondd azt, hogy simán meg lehet csinálni, csak te nem vagy hajlandó hozni érte semmilyen áldozatot. Akkor nem kell a duma, hogy hullafáradtan, 0 támogatással meg akkora nyomorban élve, hogy azért gyakorin buzıskodásra még így is futja, nem lehet.

De lehet.

28#

Ő legalább tesz azért hogy jobb élete legyen, és nem csak sír a szája.

Kérdező, ha ennyire fusztrálnak azok a nők, akik nem azt mondják, amit hallani akarsz, akkor nem kell foglalkozni velük, hiszen nem szereted őket! Nyilván keress olyat, aki neked megfelelő. De azt el kellene fogadni, hogy nem mindenki fog ugyan úgy gondolkodni, mint te. Felesleges ezen acsarkodni.

Szoftverfejlesztő vagyok, nehéz és inspiráló szakma, felnőtt koromban tanultam meg ill. folyamatosan tanulom. Olyan férfiak vonzanak, akik szeretik a munkájukat, okosak, intelligensek, hasonló a gondolkodásmódjuk, pl. a fizetési kilátások és a munkájuk szeretetet is szerepet játszanak a szakmaválasztásukban, és önmaguk fejlesztésében. Az élethelyzetüktől fusztrált, azt máson, pl. a női partneren levezetni akaró férfiak nem vonzzanak.

Amúgy attól még, mert valaki nem jönne össze egy bizonyos munkát végzővel, nem biztos, hogy lenézi. Én is tisztában vagyok vele, hogy ezeket a munkákat el kell végezni valakinek, örülök neki, hogy más megcsinálja helyettem, ilyen szempontból még hálás is vagyok nekik érte, de attól még nem lesznek vonzóbbak ettől a szememben. Már csak azért sem, mert a felsorolt munkák szerintem huszonévesen még akár egyetem, akár bármilyen képzés mellett vagy így az élet beindításához külföldön vagy ilyesmi oké, belefér, de harminc körül már egy felnőtt férfinak - szerintem!!! - egészen máshol kéne tartania az életben. A napi 12 óra munka, az alacsony fizetés, a bármilyen perspektíva hiánya számomra nem ad akkora biztonságot, hogy családot akarjak alapítani valakivel, márpedig így harminchoz közelítve ez igenis szempont. Lehet, hogy aki nem szeretne gyereket, az nem fogja ezt figyelembe venni, én szeretnék és így nem is gondolkodom olyan partnerben, aki mellett ez nem megvalósítható.

Egyébként nekem sem olyan hű de nagy karrierem van, de kényelmes, kiszámítható irodai munka, élhető munkarenddel, nem túl stresszes feladatokkal, relatíve jó fizetésért, amiből ha kellene, a gyerekeimet egyedül is el tudnám tartani, tehát nem arról van szó, hogy a pasira hárítanék mindent, de ennek ellenére számomra nem szimpatikus, hogy kb ott tart az életben harminc körül, mint én voltam diákként (mert én is dolgoztam ám mekiben, mint majdnem minden egyetemista szerintem, nem is volt jó).

#1 voltam, csak mert kérdezted, hogy miért nem.