Ha randiznál egy nővel/pasival, akivel el tudnál képzelni egy kapcsolatot, de kiderüne, hogy olyan okos, mint amilyen Stephen Hawking volt, hogyan viszonyulnak hozzá?

Ha nem jár az eszével egyes szociális készségek hiánya, akkor kifejezetten örülnék neki. Szeretem az okos férfiakat.

Imponálna nyilván, de nem erre lehet kapcsolatot építeni, hanem még ezer más tényezőre. Kevesebbnek nem érezném magam, vannak emberek, akiknél okosabb vagyok és semmi olyat nem gondolok róluk, ami lekicsinylő, nyilván ezt feltételezem a páromról is magamból kiindulva, hogy van ennyire intelligens. Különben együtt se lennénk.

Ha nem fellengzős, lenéző stb. és szociálisan is jól fejlett, akkor az esze pozitívum.

Egy éve jöttem össze a barátnőmmel. Látásból már régóta ismerem, néha azért váltottunk egy-két mondatot. Nem tűnt egy buta nőnek, de leginkább - nem lenézésből vagy bántásból - átlagos képességűnek gondoltam. A munkája fizikai munka. Aztán úgy alakult, hogy randiztunk, majd nem sokkal később összejöttünk. Én ámultam. Lehet, hogy nincs diplomája (bár azért érettségije, meg pár szakmája van), és lehet, hogy olyan munkát végez, amit egyébként a legtöbb érettségizett már nem vállalna el (ő azért csinálja, mert szereti), de bámulatosan tájékozott és okos. Csilalgászatról és természettudományokról rengeteget szoktunk beszélni, de más területeken is nagyon jártas. Nyilván a Hawkingi szintet nagyon kevesen ütik meg, és mi sem tartozunk bele ezen kevesek táborába, de nekem kifejezetten tetszik, ha a barátnőm okos.

A nő választ mindig=>ha az érezné, hogy nem vagyok vele egy súlycsoportban, akkor tuti dobna>nincs min fantáziálni.

Ha nem beképzelt a tudására (azaz nem érezteti velem direkt azt, hogy szerinte én hozzá képest buta vagyok) és lehet vele minden témáról beszélgetni (fejlettek a szociális készségei, nem szakbarbárkodik), akkor örülnék neki.

Miért lenne baj ha okos/okosabb a párod?