Meleg, vagy hetero és én tetszem neki?

Sziasztok!

Egy kollégám eléggé nagy fejtörést okoz. Felnőttek vagyunk mind a ketten, 8 hónapja dolgozunk egy helyen.

Idővel barátság, haverság alakult ki köztünk, szerveztünk közös programot többi kollégával is.

Egy másik férfi kollégával járnak együtt, munkába együtt jönnek, egy autóval, haza együtt mennek (más irányban laknak), együtt csinálnak sok mindent. Például együtt mentek nyaralni most (elméletileg nem kettesben, hanem rokon által lehetőség adódott). Régóta pletyka terjed róluk, hogy egy pár. A másik férfiról el tudom hinni simán, de róla első perctől kezdve nem. Amikor felütötte a fejét a pletyka, akkor ő fel volt háborodva. Őszinte, nyílt emberek mindketten, jó tényleg a viszonyunk, viccelődünk is ezzel, de amikor direktben rákérdeztem, "nekem elmondhatjátok, a legjobb barátom meleg, legyünk őszinték" szöveggel, akkor kinevettek, hogy nincsenek együtt, miért mondják ezt, csak nagyon jóban vannak. Nőkkel teli munkahely.

A közös munkán kívüli programon volt némi alkohol is, ő pedig egy teljesen másik oldalát mutatta. Sokkal nyitottabb volt velem, sokkal felszabadultabb, kereste a tesi kontaktot (átkarolt, puszival köszönt el, többször hozzámért), keresztülbeszélt a többieken, csak hogy velem beszélhessen, utánamjött többször, végignevettük az estét szinte, az állítólagos exeiről is mesélt, az enyémekről kérdezett. A "képzelt" párja is jelen volt, teljes higgadtsággal jól érezte magát ő is az este.

Másnap a munkahelyen teljesen közömbös volt, mármár kerülte a tekintetem, mintha meg sem történt volna az az este. A "párja" azonban feltűnően ajánlgatta, faggatott, miért nem jövök össze vele, mit szóltak hozzá az ismerőseim, stb. A miért nem jössz össze vele-majd én összehozlak titeket elhangzott az este folyamán is többször. Ő nem erre válaszként, hanem más időontban, de többször említette, hogy munkahelyen nem jönne össze senkivel. Én ezzel egyetértettem, miszerint az a hely, ahol dolgozunk, pont az a hely, ahonnan dobbantanánk mindketten, ha a szerelem múlna rajta.

Eltelt azóta a délután óta több idő, visszaküzdöttük magunkat a délután előtti baráti-haveri viszonyba. Én fejben próbáltam ezt eltenni magamban, hiszen nem érdeklem őt, ha nem lép.

Szabadsáról visszatérve azt vettem észre, hogy irul-pirul, ha hozzászólok, nem néz a szemembe beszéd közben, ha mégis, akkor elakad, beledadog, elvigyorodik, elnéz és csak ezután tudja folytatni (több alkalommal). Így sem viselkedik senki ok nélkül.

Hangsúlyozom, felnőtt emberek vagyunk, mégis elég dedósan érzem magam.

Teljesen barátként kezelem fejben, mert nem adott másra okot addig a délutánig. Viszont ittasan az ember bátrabb, őszintébb, nem pedig színészkedik. Én el tudnám vele képzelni egyébként, de nőként nem én szeretném őt becserkészni.

Nem tudom, hogyan viselkedjek, hogyan tudnám kideríteni, hogy mi a valóság.

Szerintetek?