Megbotránkoztató lenne, ha a lányról akivel randizol kiderülne hogy a Death In June a kedvenc zenekara?

Jól van, én meg bírom a melodic death/black metalt is. Ezt mondjuk nem mondanád meg rólam, de már 30 vagyok, nem 20.

20 évesen még inkább érdekelt, hogy ki mit hallgat, majd idővel téged sem fog annyira.

Kit érdekel mit hallgat? Ha valami náci szart, akkor sem az a fő baj, hogy ilyen bandát szeret, hanem hogy ugye azért szeret ilyen bandát mert ő maga is antiszemita. Az a nagyobb baj. Meg nem rökönyödnék, mert azért itthon sok ilyen ember van, semmi extra nincs benne. Csak ilyenekkel nem haverkodom mert minek. Leszbitől mondjuk egy fokkal furább a náculás, kicsit tudathasadásos feelingje van, de mindegy, van sok bolond a világban, ez sem olyan furcsa. Ha meg nem igazi náci banda, akkor nem érdekel, minden együttes úgy hívja fel magára a figyelmet ahogy tudja, ki tehetséggel, ki botrányosnak számító jelképekkel, nem vagyok boomer hogy ilyesmi megbotránkoztasson.

De alapvetően már az, hogy valaki huszonévesen ott tart, hogy a kedvenc bandáján keresztül határozza meg magát, meg fanatikusan tapétázza vele a szobáját, az red flag. Aki ezen a korszakán nem jut túl kb 16 évesen, az már alapból problémás. Gondolom ezért hallgat ilyen zenéket is, mert most éli azt a lázadó flowt, amit más letud tiniként. Nyugi, senki nem botránkozik meg, a mai tinik Krúbit meg Lil Nas-t hallgatnak, nehéz őket meglepni. A náci jelképek polgárpukkasztásra használatát meg Nikki Sixx meg már a nyolcvanas években ellőtte, meg azt hiszem a Ramones is még korábban. Szóval senki le sem szarja milyen zenét hallgat a másik.