Bepróbálkoznál egy foglalt nőnél, ha kölcsönös a vonzalom?

12 Ugye? :)

És akkor még nem is tetéztem ezt pluszban azzal, hogy kölcsönös vonzalomról szó sincs ezekben az esetekben, csak ők vonzódnak..

Szia!

Én egy 30- as foglalt nő vagyok. Pont egy ilyen helyzeteben....

Van párkapcsolatom 15 éve, 10 éve együtt is élünk a párommal.

Más férfira szinte (ritkán látni szép férfit, illetve én valóban monogám vagyok) rá se néztem, hiszen van párom. Viszont az utóbbi néhány évben folyamatosan csalódom a páromban.... bizalom már nincs meg, inkább beletörődés a dolgokba és a remény, hátha jobb lesz. Bár tavaly volt olyan furcsa tette, ami valamit összetört bennem... viszont, jelentkeztem egy suliba továbbtanulni (2 éves technikum) , és ez tartotta bennem a lelket, a mindennapi motivációt. Elkezdtem a jogsit is csinálni, pedig soha nem akartam, de a szakmához kell majd, így elkerülhetetlen volt.....

Már a végefelé vagyok , lassan forgalmi vizsga... viszont sajnos nagyon úgy tűnik, hogy beleszerettem az oktatómba.... először azt hittem, hogy csak a vezetés miatti stressz és adrenalin miatt érzem magam furcsán...aztán 2 hét agyalás után rájöttem, hogy ez nem a vezetés....ez annál sokkal több.... tagadtam magamba, aztán elfogadtam, aztán megint tagadtam, aztán reménykedtem, most ismét tagadom.... ezt kb mostmár 1-1,5 hónapja érzem. az a baj, hogy szinte nem is ismerem, de valahogy mégis a személyisége fogott meg.... a "vicc" az egészben, hogy ő rám sem néz, de szó szerint, semmi szemkontatkus nincs. De a hangja mindíg nyugodt, vagy vidám, sőt még nevetni is szokott néha a "hülyeségeimen " amit mondok vezetés közben...

Mondjuk az én esetem jelenleg nehéz, mert valóban szeretnék új életet kezdeni, mert a jelenlegi életem, az minden, csak nem élet, és ettől még az egyedül lét is jobb lenne szerintem.

Bocsi, kicsit hosszúra sikeredett... a lényeg, ha kölcsönös a szimpátia, mérlegelj. Felfogod tenni magadban a kérdést ha nem lépsz, hogy mi lett volna ha?

Én mondjuk biztosan, ha úgy alakul, hogy nem merem meglépni valahogy, vagy ő nem lépi meg.

Szia. Remélem azóta sikerült megoldódnia a helyzetednek.

Nekem sajnos még nem.

És nem tudom eldönteni, hogy jó-e hogy így érzek iránta.

Mondjuk mostanában egy kicsit mintha "oldottabban" tudnánk beszélgetni.

Azóta, mióta úgy döntöttem, hogy az időre és "rá bízom" a lépést.

Megpróbáltam nem beszélgetni vezetés közben, de ő kezdett mindíg egy-egy témát feldobni, főleg velem kapcsolatban. Nem tudom hogy csak azért,hogy ne legyen "kínos csend" , vagy mert ő is hasonlóan érez mint én iránta.

Most fog időpontot kérni nekem forgalmi vizsgára, így hamarosan talán kiderül mi lesz.

Valahogy legmélyen belül annyira Remélem, hogy ő teszi meg az első lépést, és nem az lesz, hogy "mi lett volna ha"....

Azt még hozzá írom, hogy ilyet még senki iránt nem éreztem, csak hasonlót. Pedig egy hosszú kapcsolatban vagyok... ez így annyira furcsa, és lelkiismeretfurdalásom is van, pedig semmi rosszat nem tettem, csak az érzésem miatt. Valóban olyan, hogy mellette jól érzem magam, de úgy igazán, mintha boldog lennék folyamatosan. Szeretem a hangját, ahogy fogalmaz/beszél. A mosolyát

, olyan érzés mintha teljesen összhangban lennénk.

Az én "helyzet jelentésem " jelenleg is változatlan...

Bár lehet , hogy próbált közelíteni 1x , de én rosszul reagáltam le, mert meglepődtem és zavarba jöttem. Volt forgalmi vizsgám , de sajnos nem sikerült.... most várom a következő időpontot.

Nem tudom hogy mi lesz, úgy amblokk mindennel. Mostanra teljesen kimerültem mindenhogy.

De az érzésem az ő irányában "sajnos/ nem sajnos " változatlan. Szeretem.

Remélem neked jól alakult :)