30-40 közti lányok el tudnának képzelni kapcsolatot 22 éves fiúval? Egyáltalán komolyan vennének egy közeledést?

Köszönöm szépen a válaszaitokat!

Akkor nagyjából megerősítést nyert az amit egyébként minden nap látni, itt mindegy lenne az is hogy akár valóban szerelmesnek lennék így valakibe mert ez objektíven nem működik vagy egy amolyan társadalmi tabu.

Még gondolkozok most is azon, hogy hátha megpróbálni nem csak úgy hanem rendesen sikert remélve csoki, rózsa és hadd szóljon csak most már a saját érveim mellett a ti érveitek is ellenem szólnak így meg aztán lehet hogy elhanyagolható százaléknyi eséllyel pont szingli lenne és emelett még kedve is lenne a dologhoz.. a másik esetben meg ez hatalmas bukás lenne nagy önbizalommal belemenni.

Aztán meg minden reggel csak kínosan néznénk utána egymásra egy ilyen.

Még azért pár napot gondolkozok ezen, hátha jön 1-2 olyan válasz ami esetleg alátámasztja az ellenkezőjét.

Őszintén annyiban igazatok van, hogy ha komolyra fordulnak a dolgok még én se tudom mit csinálnék, azt nem mondom hogy nem tudnék támaszt nyújtani mert már most kezdő C-jogsival keresek 380-420-at belföldi fuvarral ha meg majd kimegyek nemzetközizni akkor 600-800 simán, csak amit mondtatok ha például elvált és gyereke van már stb ilyen helyzetekre valóban nem készültem sőt saját gyerekre, házasságra se lennék még most kész az fix, viszont annyira tetszik hogy nagyon megkockáztatnám hátha mégis én leszek a szerencsés és igent mond.

Na nem vártam mert pár nap elteltével se lesz más a helyzet. Előző éjjel virágárúsnál vettem rózsát, egy kicsikét azért le kellett vágni belőle mert túl hosszú volt és nem tudtam volna elrejteni, ma reggel meg befele útközben benzinkúton vettem csokit.

Bent megvártam míg mindenki kimegy és amikor már nem maradt senki akkor mentem csak be utolsóként, nem volt most bent más sem mellette az irodában csak ő egyedül.

Odaadtam ugyanúgy a papírokat, elszámoltam közben egy cipzáros szabadidő felső alá volt berejtve a rózsa meg a csoki. Amikor végeztünk akkor mondtam, hogy bocsi még egy valamit szeretnék kérdezni.

Nem bonyolítottam túl annyit mondtam csak, hogy "nem jönnél el velem egy randira?" a kérdéssel párhuzamosan meg cipzár le és rózsa&csoki elő.

kb fél másodperc kellett azért hogy feldolgozza a helyzetet de utána rögtön elmosolyodott meg el is nevette magát kicsit, igazából röviden csak annyi volt a válasz hogy nagyon aranyos vagy de már van barátom meg kérdezte utána hogy ez most honnan jött nekem de hogy amúgy ez most nagyon meglepte, és nagyjából ennyi. utána nekem is már csak kicsit kínos mosoly, mondtam hogy én se tudom egyszerűen csak kedvellek meg hogy ahogy már legelőszőr találkoztunk akkor bennem volt ez és pár napja jutott eszembe hogy megkérdezzem vagy ne. röviden amugy ennyi, utána még kb 1 perc beszélgetés a semmiről hogy egy ilyen után mégse csak "köszi hello" azért megköszönte meg mondta hogy örül neki.

Ennyi volt, mondjuk az fel sem merült egyébkent hogy korkülönbség, tök normálisan kezelte meg láttam rajta hogy eszébe nem jutott hogy én ezt nem gondolnám komolyan annyira határozottan sikerült ezt így egy mondattal odavágni neki.

Már előre félek a holnaptól lehet péntekre kellett volna hagyni és akkor hétfőre talán elfelejti :D

Az a baj hogy én tudom magamról hogy már nem tudok ugyanúgy nézni rá vagy szólni hozzá ezek után hogy ezt megosztottam vele meg bennem van most hogy így mostnő is tudja hogy hogyan tekintek rá, nemtudom most ez így elég bonyolult hogyan tovább mert mégiscsak történt valami.

Ja meg ő előző héten kezdett a cégnél akkor még betanítás alatt más mellett, szóval egy héten belü már kapásból betámadtam őt hát nem tudom mennyire jó ez most így.

Másrészről szerintem hétfőre már az összes sofőr tudni fog a dologról szóval egy picurkát visszacsinálnám mondjuk jó hogy most már tudja csak túlzottan bíztam abban hogy úgyis sikerül és közben figyelmen kivül hagytam hogy erre nagy eséllyel számítani lehetett.

Meg lehet érdemes lett volna előtte megtudni hogy esetleg van e már valakije vagy akármit megtudni róla.