Normális fiúk többsége miért nem mer kezdeményezni?

Egyrészt mert alapból kicsit félénk vagyok.

Másrészt a sok csalódás, durva elutasítás miatt. Pl. "Nem fogom a lovam helyett rád pazarolni az időmet." "Mit akarnék egy olyantól, mint te?" "Nem gondolod komolyan, hogy veled fogok mutatkozni!"

Ami nem ennyire durva, az is sokszor bántó. Pl. "Úúgy szeretnék találkozni, de semmi időm sincs." Ez például egy érthető indok lenne, csak nem akkor, mikor heteken keresztül ez a szöveg megy, miközben látom a közösségiken, hogy moziban volt, buliban volt, koncerten volt, meg ilyenek. Miért nem lehet ilyenkor azt mondani, hogy "Nincs időm RÁD"? Vagy csak azt, hogy nem akar találkozni? Szerintem ez lenne a korrekt.

Vagy a múltkor randiig is eljutottunk egy lánnyal, azt mondta, hogy jól érezte magát, megbeszéltük, hogy lesz második randi is... Aztán másnap már nem tudtam írni neki, mert letiltott, telefont sem veszi fel...

Szóval alapvetően a félénkségem ellenére én már sokszor összeszedtem a bátorságomat, és kezdeményeztem (ráadásul értelmes, okos, eredetileg kedvesnek és aranyosnak tűnő lányoknál), de mindig hasonló pofára esés lett a vége. És sok ilyen után már százszor is meggondolja az ember, hogy szüksége van-e még többre ebből...

Húha fiuk, úgy látom a termesztés szelekció fog továbbra is működni… az erősebb, rátermettebb fog szaporodni. Egy percig sem szabad azon elgondolkodni, hogy miért

végződik minden udvarlás tragikusan, mi az, amit esetleg másképpen lehetne csinálni. Könnyebb hibáztatni mindig a másik felet. Túl gyorsak vagytok, a sok online világ után nem tudtok személyes kapcsolatban helyt állni, törtök ajtóstul a házba. Amikor írom, hogy ismerjétek először meg kicsit semlegesebb témákkal, ne rögtön a randira hívjad, lepontoztok.